Comenius program – Diktatúrától a demokráciáig, a széttagolt Európától az egységes Európáig című projekt

Első találkozó – 2014. február – Düsseldörf

Hétvége I.

Pénteken korán reggel indultunk kisbusszal Pestre, a repülőtérre. Két kísérő tanárunk Schindler László tanár úr és Eich Mária tanárnő volt. Már nagyon izgatott voltam, mert eddig még egyszer sem repültem. Szerencsére minden rendben volt, a repülést nagyon élveztem. A másfél óra nagyon hamar eltelt, majd megérkeztünk Düsseldorfba. A fogadóink már vártak ránk, hatalmas mosollyal az arcukon fogadtak minket. Mikor mindenki megtalálta a párját, elindultunk haza. Az én fogadó családom Duisburgban lakott, egy Düsseldorf mellett lévő városban. Mielőtt hazaértünk, még beugrottunk bevásárolni, majd ebéd után elmentünk Duisburgban egy nagy bevásárlóközpontba. Másnap bementünk vonattal Düsseldorfba és elmentünk a tévétoronyhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Düsseldorfban nemsokára kezdődik a karnevál, és ezért a tévétoronyban díszruhába öltözött zenekar játszott körbe-körbe menetelve. Utána a Neandertalmuseumba mentünk. Nagyon érdekes volt a múzeum, mindenféle dolog ki volt állítva, ami a neandervölgyi emberekhez köthető. Utána Essenbe mentünk, egy közeli városba, ahol egy nagy bevásárlóközpontban nézelődtünk, vásároltunk. Estefele pedig útba ejtettünk egy nagyon hangulatos éttermet. Az étterem amerikai-western stílusú étterem volt, ahol óriás hamburgert ettünk sültkrumplival. Nagyon tetszett az étterem és minden nagyon finom volt. Vasárnap Kölnbe mentünk, ahol megnéztük a dómot, ami nagyon szép és hatalmas. Aztán egy hídon sétáltunk, ami tele volt lakattal és ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Délután pedig elmentünk a csokimúzeumba, ahol megnézhettük hogyan készül a csoki, sőt még egy csoki szökőkutat is láthattunk. Este bepakoltunk másnapra, majd hamar lefeküdtünk, mert másnap korán indultunk Lipcsébe. Nagyon jól éreztem magam a hétvégén, örülök, hogy ennyi mindent megnézhettem.

Hétvége II.

Péntek reggel korán indultunk Veszprémből, és fél tizenkettőkor már Düsseldorfban voltunk. Mindenki megkereste a vendéglátóját, és hazament ebédelni. Az én családom Ratingenben, Düsseldorf elővárosában lakott, ami nagyon közel volt a városhoz, és villamossal könnyen meg lehetett közelíteni.
Délután háromkor találkoztunk a belvárosban a vendéglátóm néhány barátjával, akik szintén magyarokat fogadtak, így nem kellett egyedül lennem.
Először elmentünk a Primark-ba, ami egy hatalmas bevásárlóközpont, tele a legszebb ruhákkal. Szezon végi kiárusítás volt, és hihetetlenül olcsó volt minden. Azt sem tudtuk, hova kapjunk hirtelen. Minden nagyon jól nézett ki, és sok minden volt csak egy euróért. Telepakoltuk a bevásárlótáskát, de olyan nagy volt a sor a próbafülkéknél, hogy nem tudtunk mindent felpróbálni, mert egyszerre csak nyolc ruhadarabot lehetett bevinni, és utána újra végig kellett állni a sort a következő nyolchoz. A pénztárral is meggyűlt a bajunk, mert nem jöttünk rá először, hogy milyen rend szerint működik. A németekkel megbeszéltük, hogy egy óra vásárlás után találkozunk, így nem vettünk túl sok dolgot.
Ezután elmentünk kávézni a Starbucksba, majd metróval a tévétoronyhoz, ahonnan rengeteg képet csináltunk. Gyönyörű kilátás nyílt a Rajnára.
Innen autóval hazamentünk, megvacsoráztunk, és néhány órát csak zenét hallgattunk és beszélgettünk. Este pedig elsétáltunk a kisváros mozijába. Nagyon vicces volt, mert a vászon alig volt négy m2, viszont a jegy ára majdnem nyolc euró volt. Voltak reklámok az elején, és az egyik egy jégkrém reklám volt, aminek a végén felkapcsolódtak a lámpák, és a jegyszedő bácsi bejött egy doboz jégkrémmel, aminek a reklámját pár másodperccel korábban néztük végig. Egy német vígjátékot néztünk meg. Nem volt olyan rossz, de a végére már nagyon fáradtak lettünk, és nem tudtunk másra gondolni, csak egy jó meleg ágyra. A szülőknek kellett eljönniük értünk, mert Németországban az a szabály, hogy 18 éven aluliak nem tartózkodhatnak este tíz után egyedül az utcán.
Másnap sokáig aludtunk, majd bementünk a városba sétálni. Megmutatták a főbb nevezetességeket, és egy kicsit vásároltunk. Egy sushi bárban ebédeltünk, majd hazamentünk, és tévét néztünk. Estefelé átjöttek a lány barátai két lengyel cserediákkal, és megnéztünk egy Emma Watsonos filmet.
Vasárnap elmentünk egy mászó-kiállításra Düsseldorfba, ahol egy drótból készült pókhálószerűségen kellett mászni, úgy, hogy alattad csak a szakadék volt.
Nagyon félelmetes volt, ráadásul a drót meg is vághatta a kezedet, ha rosszul fogtad meg. A cserediákomnak elkezdett vérezni az ujja, rosszul lett, majdnem elájult, és így hamar le kellett jönnünk.
Délután megnéztük a húga három órás balettelőadását az iskolájában. Korán mentünk lefeküdni, mert hétfőn fél hétkor már az iskolánál kellett lennünk, hogy induljunk Lipcsébe.

Hétvége III.

Düsseldorfi utazásunk során az első három napot családoknál töltöttük. Miután elhagytuk a repülőteret a kijelölt fogadócsaládhoz utaztunk, és megismerkedtünk velük. A péntek délután Düsseldorf felfedezésével telt el. Megnéztük a várost a német cserediákommal, elvitt vásárolgatni, így megláttam Düsseldorf hatalmas bevásárló utcáit.
Szombat délelőtt a cserediákom anyukájával és testvérével töltöttem, akik a város főbb látnivalóit mutatták be. Délután két német lánnyal, és azok cserediákjaival mentünk moziba és pizzázni. A film vége után a cserediákom apukája jött értünk, mert Németországban a kiskorúak 10 óra után nem lehetnek egyedül az utcákon.
Vasárnap kirándulást szervezett számomra a család. Voltunk Bonnban egy történelmi múzeumban, ahol a német történelem volt bemutatva a II. világháborútól napjainkig. Itt rácsodálkoztam arra, mennyire tabu a németetek között a 1940-es évek történései. Ezek után a kölni dómot néztük meg, és mentünk fel az ottani kilátóba. Este egy görög étteremben ebédeltünk, majd később bepakoltunk a lipcsei utazáshoz.
A német fogadócsalád nagyon kedves volt hozzám mindvégig, mindenkivel jól kijöttem, és a cserediákommal is barátok lettünk.

Hétvége IV.

A hétvégét a fogadó családommal töltöttem. Szerencsére egyáltalán nem adódtak kínos pillanatok, kezdettől fogva nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Úgy éreztem magam, mintha én is családtag lettem volna.
Szombaton Kölnbe utaztuk. Először a Csokoládé Múzeumba látogattunk el, ahol láthattam milyen folyamatokon keresztül készül el a csokoládé, sőt én magam is készíthettem. Később megnéztük a Kölni Dómot, ami gyönyörűszép volt. Végül egy kínai éteremben vacsoráztunk.
Vasárnap Essenbe utaztunk. Van ott egy múzeum, a Ruhr Múzeum, ahol láthatjuk, hogy éltek az emberek száz évvel ezelőtt. Délután tévét néztünk, majd becsomagoltam, hétfőn ugyanis Lipcsébe utaztunk a csoporttal.

Hétfő

Hétfőn nagyon korán keltünk, hogy hét órakor elindulhassunk Lipcsébe. A buszon találkozunk az egész csapattal először. Mindenki lelkesen mesélt a hétvégéjéről, és hamar kiderült, hogy mindenki jól érezte magát. A hétórás buszút alatt kétszer álltunk meg pihenni. Már az utazás közben elkezdődtek a feladataink. Kilenc himnuszt hallgattunk meg, és el kellett dönteni, hogy melyik országhoz tartozik.
Délután kettőkor érkeztünk meg Lipcsébe, és rögtön elfoglaltuk a szállást. Mi dönthettük el, hogy kivel szeretnénk egy szobában lenni. Leggyakrabban ketten voltak egy szobában, de előfordult néha egy hármas beosztás is.
Egy kis pihenő után újra buszba ültünk, és elmentünk a Runde Ecke múzeumba, ahol két részre szakadtunk. Mi sajnos véletlenül abba a csoportba kerültünk, ahol a lengyelek és a litvánok voltak. Ez azért volt rossz, mert ők nem beszéltek semmilyen nyelven, ezért az idegenvezető német szövegét az egyik német tanár lefordította angolra, hogy a litván tanárnők megértsék, majd ők angolról litvánra, közben a lengyeleknek németről fordított az ő tanárnőjük. Így mindent meg kellett hallgatnunk négyszer, és ez szörnyen unalmas volt.
Hatra vissza kellett menni a szállodába, hogy részt vegyünk a program megnyitóján. Itt alá kellett írni néhány papírt, és megkaptuk a karszalagot, amivel az ebédlőben ehettünk. Ezt ki is használtuk, és gyorsan elmentünk enni. Nekem nagyon ízlett a vacsora, gondoltak a vegetáriánusokra is, egyáltalán nem volt vele semmi gond.
Vacsora után szabadprogram volt, ki lehetett menni a városba, de csak este tízig, mert még 18 éven aluliak voltunk. A szálloda nagyon jó helyen volt, közel volt mindenhez, közvetlenül a főpályaudvar mellett volt.

Kedd

Ez volt a második napunk Lipcsében. 8 órakor volt reggeli. Utána egyből indultunk a Zeitgeschichtliche Forum-ba. Itt egy nagyon érdekes kiállítást nézhetünk meg arról, hogy hogyan is alakult ki az NDK és az NSZK, milyenek voltak a mindennapok az NDK-ban, hogyan szűnt meg az állam. Megnézhettük, hogyan is nézett ki egy ház belülről ebben a időben. Szerencsére mindent jól lehetett érteni, mert mindenkinek saját fülhallgatója volt, így nem volt probléma, ha kicsit távolabb álltunk a csoportvezetőtől.
Ezek után volt egy kis szabadidőnk. Mivel a fórum a belváros közepén volt, így könnyen el tudtuk tölteni az időt.
Délután Christoph Wonneberger tartott nekünk előadást. A Nikolaikirche lelkészeként fontos szerepe volt az 1989-es békés forradalomban. Hiszen az általa tartott hétfői misékből lett végül egy hatalmas demonstráció. Sokat mesélt az életéről és arról is, hogy miért ment egyre több és több ember a hétfői misékre. Elmondta, hogy ő hogyan élte meg ezt az időszakot.
Utána visszamentünk a hotelbe, ahol vacsora után megint volt kimenőnk este 10-ig. Jó volt, mert a szabadidőnkben meg tudtunk ismerkedni más országok diákjaival is.

Szerda

Lipcsében az időnk nagy részét múzeumokban töltöttük el. A rendszerváltásról szóló anyagok megtekintése napi rutinná vált, így a kis csapatunk már kevesebb negatív hozzászólással lépett be a Runde Ecke nevű múzeumban. Itt egy új fajtáját próbálhattuk ki a körbevezetésnek, hiszen nekünk, diákoknak kellett egy előzetes felkészülés után bemutatni a többieknek a kiállító teremben lévő tárgyakat. Személy szerint, nekem ez a körbevezetési mód tetszett a legjobban, mert interaktívan tudtuk megérteni az ott látottakat. Délután városnézésen vettünk részt, ahol a demonstráció helyeit látogattuk meg időrendi sorrendben. Voltunk a Nikolai Kirchénél, a Marktplatzon, Thomaskirche belsejét is megnéztük. Végül az Augustusplatz következett, amitől nem messze az egyetem épülete áll. Késő délután egy beszélgetésen vettünk részt, ahol a rendszerváltásról, és NSZK-ról volt szó. Nekem ez a beszélgetés nagyon megerőltető volt, mert végig németül beszéltek.Este szabadprogram volt, így mindenki kimehetett a városba, de 10 órára a hotelban kellett lennünk.

Csütörtök

az utolsó napunk volt Lipcsében. Nagyon jól reztük ott magunkat, sok embert ismertünk meg és rengeteget tanultuk. Az utolsó napon elmentünk egy múzeumba, az ASISI múzeumba. Yadegar Asisi hatalmas, 360°-os panorámája mutatta be Lipcse városát a Napóleon elleni „Népek csatája” után. A kísérő kiállítás keretében Lipcsét láthattuk a csata előestéjén. Egy emocionális és intuitív idegenvezetés segítségével a panoráma körül a várost kereskedelmi-, tudományos-, zenei városként valamint polgári városként láthattuk, amely akkor a világ legnagyobb csatájának helyszíne volt. Az óriási komplexum létrehozását egy film mutatta be.

Péntek

Péntek reggel, aki akart, bemehetett a fogadódiákjával az órákra az iskolában. 10 órakor találkoztunk az iskola aulájában, ahol kiértékeltük a hetet. Minden ország más-más színű matricát kapott, amit fel kellett ragasztani négy lapra, aszerint hogy mennyire tetszettet az adott kategóriák. A négy kategória a következő volt: Hétvége a családoknál, Program Lipcsében, Szabadidő Lipcsében és Nemzetközi csoportok, azaz hogy vegyes csoportokban voltunk. A cím alatt körök voltak, minél beljebb került a matrica annál jobban tetszett az adott kategória. Összességében szinte minden lapon tele volt a legbelső kör. A következő feladat a hét dokumentálása volt. Vegyes csoportokat alkottunk és úgy dolgoztunk. Valaki prezentációt, valaki plakátot csinált, valaki pedig szöveget írt. Délben együtt ebédeltünk az iskola ebédlőjében, majd délután szabadprogram volt 3-ig. Mi elmentünk a fogadóink vezetésével egy hangulatos fagyizóba, utána sétáltunk a Rajna partján. 3 órakor találkoztunk, majd vonattal elmentünk Duisburgba, ahol egy közösségi ház állt rendelkezésünkre aznap estére a zárórendezvényre. Amikor odaértünk, elmondták mi lesz várhatóan a program, és azt is megtudtuk, hogy jönnek a német cserediákok szülei is, így estére körülbelül 80-an leszünk. Kicsit izgultunk, hogy 80 ember előtt kell majd beszélnünk. Gyorsan mindenki munkába lendült, átrendeztük a termet és a délelőtti prezentációkat véglegesítettük. Mi még átvettük a Magyarországról szóló prezentációnkat is, ugyanis a vendég országoknak be kellett mutatniuk a saját országukat. Mindenki sütött, főzött még valami nemzeti specialitást is, mi tócsit készítettünk. Mikor megérkeztek a vendégek, elkezdődhetett az este. Először megkóstolhattuk a sok, jobbnál-jobban kinéző ételt. Örömmel tapasztaltuk, hogy a tócsi mind elfogyott. Miután szinte az összes étel elfogyott és mindenki jól lakott, előadtuk a délelőtti prezentációkat. Mikor ezzel is végeztünk, következtek egyesével az országok: Lengyelország, Litvánia, Románia, végül Magyarország. A lengyelek sajnos nem tudtak németül és angolul se nagyon, így ők nem beszéltek a prezentáció alatt, viszont sok szép képet vetítettek le az országukról, a végén pedig előadtak egy lengyel táncot. A litvánok kezdésként elénekeltek egy litván dalt, majd mivel ők se nagyon tudtak németül, angolul beszéltek az országukról. Bemutatták az iskolájukat is, és zárásként megnézhettünk egy vicces videót a tanárjaikról. A következő ország Románia volt. Először bemutatták Nagyszebent, a várost ahonnan jöttek, majd a különböző román népviseletekről beszéltek. Be is öltöztek, így élőben is meg tudtuk nézni a népviseletet. A legvégén jöttünk mi. Bemutattuk hazánkat, majd zárásként elénekeltük a „Tavaszi szél vizet áraszt”-ot. Egy kicsit tanítgattuk őket, hogy együtt tudjuk énekelni. A kottát kivetítettük, és miután elismételték utánunk a sorokat, megpróbáltuk közösen elénekelni. Nagyon jó érzés volt látni, hogy 80 ember együtt énekli velünk ezt a magyar dalt. Aztán lassan vége lett az estének, eljött az ideje a búcsúnak. Nem tudtuk biztosan, hogy fogunk-e még másnap a reptéren találkozni, így mindenki elbúcsúzott egymástól. Mindenki szomorú volt, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hét és már indulni is kell haza. A búcsúzás után mindenki hazament, hiszen másnap már korán reggel kint kellett lenni a reptéren. Másnap a reptéren elbúcsúztunk fogadócsaládjainktól és a többiektől, akikkel még összefutottunk, majd még egy utolsót intve nekik, indultunk is.

Harmadik találkozó – 2014. május-június – Lengyelország

Május 26. hétfő

 2014. május 26-án délben indultunk az iskola elől, hogy a nemzetközi Comenius projekt keretében egy hetet töltsünk el Lengyelországban. Először Budapestről, a Liszt Ferenc repülőtérről Varsóba, majd onnan átszállással Gdanskba repültünk. A reptéren már vártak ránk a cserediákjaink, hogy elvigyenek minket a szállásunkra. Bár fogadóink egy Gdansktól 180 km-re fekvő lengyel kisvárosban, Dza³dowoban laknak, az első 2 napot a Gdynia-Sopot-Gdansk várostrióban töltöttük egy diákszálláson. A szálló felülmúlta minden elképzelésünket – természetesen rossz értelemben… Meg kellett küzdenünk a hideggel, a rossz ágyakkal, a meleg víz hiányával, és a percekre lévő zuhanyzóval, de az ellátás nagyon jó volt. Csak késő este érkeztünk meg, szóval az ismerkedést sajnos el kellett napolnunk.

Am 26. Mai 2014 sind wir im Rahmen des Comenius Projekts nach Polen geflogen. Zuerst sind wir aus Budapest nach Warsaw, dann mit einem anderen Flugzeug, nach Danzig. Dort wurden wir von unseren Austauschschülerinnen empfangen. Obwohl sie in einer kleinen Stadt, in Dzialdowo leben, die etwa 180 km von Danzig entfernt liegt, haben wir die ersten 2 Tage in Gdynia-Sopot-Danzig verbracht. Wir haben in Gdynia in einem Pfadfinderstamm gewohnt. Das war eine große Herausforderung…wir mussten mit der kalten Temperatur, den schlechten Betten, mit dem weit liegenden Badezimmer und dem Mangel an warmem Wassers ringen. Aber die Speisen waren sehr lecker.

Leider sind wir nur am Abend angekommen, deshalb konnten wir uns am ersten Tag die anderen nicht treffen.

Május 27. kedd – Gdansk

A második napon az egykori hanzavárosba, Gdanskba kirándultunk. Mindannyian reggel kilenckor indultunk busszal az iskola elől Dzialdowóból. Tizenegy óra felé végre megérkeztünk, és az ,,Út a szabadsághoz” nevet viselő múzeumot tekintettük meg. Ott egy feladatlapot kellett kitöltenünk, ami a későbbi projektmunkánál hasznos segítségnek bizonyult.

Ezután egy idegenvezető mesélt nekünk a város történetéről és nevezetességeiről, majd kaptunk két óra szabadidőt. Mindenkinek volt lehetősége egyedül is megnézni a belvárost, enni és inni valamit.

16:45-re mindenkinek a Neptun kútnál kellett gyülekeznie. Ezután visszabuszoztunk Dzialdowoba, ahol az estét a fogadó családokkal tölthettük.

Május 28. szerda (3. nap)

A gdynai szállással adódott problémák miatt szerdán már a fogadó családoknál ébredtünk. Korábban kellett kelnünk, mivel az út Dzia³dowoból Gdyniáig körülbelül 3 óra volt busszal.

Amikor megérkeztünk Gdyniába az előzőnapi (német) idegenvezetőnk is felszállt a buszra és elmondta az aznapi programot és a feladatainkat. Először vegyes csoportokat kellett kialakítanunk, ami azt jelentette, hogy 2 azonos (idegen) országból érkezett diák nem kerülhetett ugyanabba csapatba, tehát csak a hazaiak lehettek többen.

Miután összeálltak a csoportok, kaptunk egy térképet, valamint egy német nyelvű feladatsort is, amit csak úgy lehetett kitölteni, ha ellátogatunk a térképünkön kijelölt helyekre. Mindenki kapott ezenkívül még egy 10 órás bérletet, amivel bármely tömegközlekedési eszközön utazhattunk. Sajnos kevés idő állt a rendelkezésünkre, így egyik csapatnak sem sikerült az összes kijelölt pontra eljutnia.

A térképes feladat után Sopotba látogathattunk el, amely híres a gyönyörű mólójáról, ám a hideg idő miatt csak kevesen vállalták be, hogy megnézzék. A többség valamelyik gyorsétteremben lelt menedékre.

Fáradtan, átfázva, de élményekkel telve szálltunk vissza a buszra Sopotban, mivel még várt ránk egy 3 órás út vissza, Dzialdowoba. Körülbelül 7 óra felé értünk haza.

Mittwoch (3. Tag)

Wegen der Probleme mit unserer Unterkunft in Gdynia sind wir am Mittwoch schon bei den Gastfamilien in Dzialdowo erwacht. Wir sind früher aufgestanden, weil der Weg aus Dzialdowo nach Gdynia 3 Stunden lang mit dem Bus gedauert hatte.

Als wir in Gdynia angekommen sind, ist unsere Fremdenführerin von gestern in den Bus auch eingestiegen und sie hat die Programme von jenem Tag und unsere Aufgaben erzählt. Wir mussten zuerst gemischte Gruppen machen. Das bedeutete, dass 2 Schüler aus dem gleichen fremden Land in der gleichen Gruppe nicht sein durften, also konnten nur einige Heimischen zusammen sein.

Nachdem die Gruppen fertig gemacht wurden, bekamen wir einen Stadtplan und ein deutsches Aufgabenblatt, das wir nur so ausfüllen konnten, wenn wir die Orte besucht haben, die auf der Landkarte markiert waren. Alle haben noch eine Fahrkarte bekommen, die 10 Stunden lang gültig war und wir konnten damit die öffentlichen Verkehrsmittel benutzen. Leider hatten wir wenig Zeit alle Orte zu besuchen und es gab keine solche Gruppe, die alle Orte sehen konnte.

Nach dieser Aufgabe sind wir nach Sopot gefahren. Diese wunderschöne Stadt ist von ihrer Mole berühmt, aber nur wenige Leute haben sich getraut, weil das Wetter sehr schlecht war. Fast alle sind in verschiedene Fastfood-Restaurants gegangen und dort sich erwärmt.

Május 29. csütörtök

Ettől a naptól kezdve beigazolódott, hogy ez a projekt valóban nem csupán kirándulás. 9 órakor találkoztunk az iskolavezetéssel és körbevezettek minket vendéglátóink iskolájában, ahol egy emlékteremben egy kicsit az iskola múltjába is belátást kaptunk. Ezután nekiláttunk a projektmunkának. Számítógépek segítségével feldolgoztuk, az előző napokon gyűjtött információkat. A finom ebéd után a városházán néztünk meg egy érdekes interaktív múzeumot a német lovagrendről. Ezután sokan hazamentünk készülődni, mert egy közös vacsorára voltunk hivatalosak a diszkó „DOMINO”-ba. A vacsora után még sokáig táncoltak a diákok és a tanárok is, majd 11 óra felé hazamentünk, mert tudtuk, hogy holnap még kemény munka vár ránk.

29. Mai – Donnerstag

Von diesem Tag konnten wir echt sehen, dass das Projekt kein Urlaub ist. Um 9 Uhr trafen wir uns mit der Schulleitung der Schule unserer Gastgeber. Wir besichtigten auch ihre Schule und sahen uns eine ständige Ausstellung über das Leben der Schule an. Danach begann die Arbeit in einem modernen Gebäude, wo viele Computer uns zur Verfügung standen. Wir haben in internationalen Gruppen Präsentationen darüber zusammengestellt, was wir an den vorigen Tagen über die politische Wende in Polen erfuhren. Nach dem leckeren Mittagessen besuchten wir ein Museum im Rathaus in Dzialdowo, wo wir viel Interessantes über den Deutschen Ritterorden erfuhren. Danach hatten wir Freizeit. Viele von uns gingen nach Hause, um unsere Kleidung zu tauschen, weil wir zu einem gemeinsamen Abendessen in die Disco „DOMINO” eingeladen waren. Dort tanzten fast alle Schüler/innen und Lehrer/innen sehr viel, und etwa um 11 Uhr gingen wir müde nach Hause, weil wir wussten, dass wir morgen noch arbeiten und dann präsentieren müssen.

Május 30. péntek

A hét végére lassan már mindenki kicsit fáradt volt, de délelőtt még tökéletesítettük az előző napi prezentációinkat. Ezen kívül szintén csoportokban logót terveztünk a projektnek, amik közül szavazással kiválasztottuk a legjobbat a Lengyelországi projektmunka logójának. Ebéd után kaptunk egy kis szabadidőt, mert 4-kor már kezdődött a prezentációk előadása, amin a cserediákjaink családja is részt vehetett. Először Dzialdowo tartott egy rövid beszédet, majd a lengyel rendszerváltásról prezentáltak a csoportok. Ezek után a vendégek bemutatták iskolájukat, városukat, országukat. Egyesek videót mutattak nekünk, mások táncoltak, mi/a magyarok pedig egy magyar népdalt tanítottunk/tanítottak a többieknek. Szerintem nagyon vidáman telt a délután és jó volt látni a munkánk gyümölcsét.

30. Mai – Freitag

Am Ende der Woche waren schon alle ein bisschen müde, aber an diesem Tag am Vormittag beendeten die Gruppen ihre Präsentationen, und zeichneten wunderschöne Logos des Projektes, unter denen am Ende das Beste zum Logo des COMENIUS Projektes in Polen ausgewählt wurde. Als wir fertig waren haben wir wieder warmes Mittagessen bekommen. Danach hatten wir bis 16 Uhr Freizeit. Um 16 Uhr begannen die Präsentationen. Erstens hielt der Bürgermeister von Dzialdowo eine Rede, dann präsentierten wir zuerst in den internationalen Gruppen das Material über die politische Lage, über die Wahl in Polen. Danach kamen die lustigen Präsentationen der Gäste. Einige zeigten Videos, über ihre Schule, tanzten oder wir/die Ungarn/ brachten den anderen zum Beispiel auch ein ungarisches Volkslied bei. Die Familie der Gastgeber konnten sich die Präsentationen ansehen. Meiner Meinung nach war es echt schön, die Ergebnisse unserer Arbeit zu sehen.

Május 31. szombat

Szombaton Torunban voltunk kirándulni. Mindenkinek a dzialdowoi iskolánál kellett lennie már fél kilencre, hogy a busz pontosan kilenckor elindulhasson. Délben érkeztünk Torunba, ahol egy kedves idegenvezető vezetésével végigsétáltunk a belvároson. Miután mindent megnéztünk, amit érdemes volt, kaptunk két és fél óra szabadidőt. Csak fél ötre kellett a Kopernikus szobránál lennünk. Ezután hazautaztunk Dzialdowoba, ahol végre kipihenhettük magunkat.

31. Mai – Samstag

Am Samstag machten wir nach Torun einen Ausflug. Alle mussten pünktlich um halb 9 an der Schule in Dzaldowio sein, damit wir um 9 Uhr losfahren konnten. Wir waren um 12 Uhr in der Stadt, wo schon eine nette Fremdenführerin auf uns wartete und alles Mögliche in der Stadt zeigte. Danach bekamen wir zwei und halb Stunden Freizeit, nur um halb fünf sollten wir am Kopernikus Denkmal sein. Danch fuhren wir nach Hause nach Dzaldowo, wo wir uns endlich ausruhen konnten.

Június 1. Vasárnap

A délelőttöt legfőképp alvással töltöttük. Reggeli után még egy kis beszélgetésre volt idő, aztán elmentünk a közeli boltba, ahol lengyel édességet vettünk az otthoniaknak. Ebédre pirogit ettünk, majd elindultunk a városközpontba.

Minden év június első vasárnapján van a gyereknap, amit az Egyház szervez. A részvétel ingyenes volt, a színpadon különböző műsorokkal szórakoztatták a közönséget, a kisebbeknek légvár és mászó-fal biztosította a felhőtlen örömet. A mi feladatunk az adományok szétosztása volt. Ha egy gyerek teljesítette az adott feladatot (célba dobás, rajzolás, biciklis verseny stb.), akkor a ruhák, müzlik vagy játékok valamelyikét tudhatta magáénak. A fárasztó nap után egy kebabozóban pihentük ki a napi fáradalmakat. Este már csak a fürdésre és a pakolásra volt energiánk…

1. Juni – Sonntag

Am Morgen haben wir lange geschlafen. Nach dem Frühstück haben wir ein wenig mit der Familie gesprochen, danach sind wir zum Supermarkt gegangen, wo wir spezielle polnische Süßigkeiten kaufen konnten. Zum Mittagessen haben wir „Pirogi” gegessen, dann sind wir im Stadtzentrum spazieren gegangen.

Am ersten Sonntag im Juni findet der Kindertag statt. Diesen Tag organisiert die Kirche, daran man kostenlos teilnehmen kann. Auf der Bühne sind verschiedene Produktionen, für die Kinder sind Luftschlösse aufgestellt. Wir haben aus verschiedenen Spenden (Spielzeuge, Kleidungsstücke, etc.) den Kindern gegeben, wenn sie den Aufgaben (Geschicklichkeitsspiele) gelöst haben. Am Ende des Tages sind wir noch in eine Kebab-Bar gegangen. Am Abend hatten wir nur noch Energie zum Duschen und schnell unsere Koffer zu packen denn am Montag in der Früh um 6.30 war Abfahrt angesagt.

Június 2. hétfő

Június 2-án reggel korán kellett kelnünk, hiszen hajnalban indultunk Dzialdowoból a gdanski reptérre. Mi magyarok könnyek között búcsúztunk el a cserediákjainktól, hiszen tudtuk, hogy a Comenius projekt keretében már nem találkozunk többet. Egy hosszúra nyúlt búcsúzkodás és néhány órás reptéri várakozás után – éppúgy, mint egy héttel korábban – először Varsóba, majd onnan már Budapestre repültünk. Ott már várt ránk egy kisbusz, ami visszahozott minket Veszprémbe. Kora esti megérkezésünkkel lezárult az izgalmakban bővelkedő, sok-sok emlékkel, ismerőssel és kalanddal szolgáló lengyelországi utazásunk.

Am 2. Juni mussten wir sehr früh aufstehen, weil wir am Morgen aus Dzialdowo nach Danzig gefahren sind. Als wir von unseren Austauschschülerinnen Abschied nehmen mussten, haben wir geweint, weil wir gewusst haben, dass wir in diesem Projekt uns nicht mehr treffen werden. Genau wie eine Woche früher, sind wir zuerst nach Warsaw, dann nach Budapest geflogen. Dort hat ein Bus gewartet, der uns nach Veszprém gebracht hat. Früh am Abend sind wir vor der Schule angekommen. Die Woche, die wir in Polen verbracht haben, war sehr aufregend, und hat uns viele neue Bekannte, Abenteuer und Erinnerungen gegeben.