Az iskola története

A Ratio Educationist az 1806-ban kiadott Nova Ratio váltotta fel. Ez csökkentette a természettudományos tárgyak anyagát, ismét nagyobb helyet adott a latin oktatásának, s egyúttal visszahelyezte jogaiba a magyar nyelvet. A tanügyi változásokkal párhuzamosan az iskolaépület egy emelet ráépítésével bővült, s 1836-ban elkészült a piarista rend veszprémi temploma is.

Iskolánkat 237 éven át piarista paptanárok vezették, akik hivatásuknak megfelelően növendékeiket vallásos szellemben nevelték. Mindemellett megállapíthatjuk azt is, hogy a piarista gimnáziumokban és konkrétan a mi iskolánkban is hangsúlyozottan nemzeti érzésű tanítás folyt. A két Ratio idején, majd a szabadságharc alatt s az azt követő önkényuralom nehéz éveiben ez különösen megnyilvánult. A piarista rend szegénysége miatt rászorult ugyan a bécsi udvar támogatására, de a nemzeti nyelv és műveltség diadaláért kész volt áldozatokra. Dugonits András, Révay Miklós, Benyák Bernát, Pállya István, Simay Kristóf, Horányi Elek és sok más társuk szívós és eredményes harcot folytattak tanári és tudományos működésükkel a magyar nemzeti eszméért -közülük Révay, Benyák és Pállya ezekben az években iskolánknak is tanárai voltak. Számos olyan vizsgálat is volt, amelyet azért indítottak a piarista gimnáziumok tanárai ellen, mert az iskolai előadásokat nem latinul s főleg nem németül, hanem magyar nyelven tartották. Sokat elárulhat a piarista iskolák nemzeti jellegéről az is, hogy a reformkor, a szabadságharc és az azt követő nemzeti ellenállás vezéralakjai közül Batsányi János, Virág Benedek, Katona József, Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, Horváth Mihály, Petőfi Sándor, Vajda János, Madách Imre, Klapka György, Vasvári Pál, Klauzál Gábor, Csányi László, Mednyánszky László, Perczel Mór, Török Ignác és még sokan mások piarista diákok voltak. Mi büszkék lehetünk arra, hogy Batsányi János a veszprémi piarista gimnáziumban nevelkedett. Hazánknak ezek a nagy fiai, akikre hagyományaink ápolásában ma is csak tisztelettel és lelkesedéssel gondolhatunk, jó példát láthattak tanáraikban, mert az iskolából kikerülve önzetlenül és a legnagyobb áldozatok meghozásával tudták szolgálni hazájukat és népüket.

Az 1848. évi forradalmi események napjaiban a veszprémi gimnázium tanárai is példaadóan viselkedtek. A veszprémi nemzetőrség zászlószentelési ünnepélyén Csákós Elek tanár mutatta be a tábori szentmisét, tanártársa Horváth Piusz pedig szentbeszédet mondott, melyben ünnepelte a nemzeti zászlót, a nemes és jobbágy közti válaszfal ledőlését. Amikor pedig tettekre került sor, beálltak nemzetőrnek; Horváth a veszprémi, Csákós pedig a pápai zászlóaljhoz vonult be tábori lelkésznek. Nem csoda, ha a tanárok példája a diákokra is hatott. 1848 májusában iskolánk hatodik osztályának mind a 27 tanulója honvédnak jelentkezett. A szokottnál korábban levizsgáztatták őket, hogy minél hamarabb bevonulhassanak. Horváth Piusz a Nemzeti újság 1848. május 30-i számában írta róluk: „Az ily ifjúság, mely a közelmúlt napok mozgalmaiban oly nemesen viselte magát, dicsősége a hazának és a mi méltán irigylendő büszkeségünk.”

Iskolánk tehát nemcsak szemlélte, de erejükhöz mérten alakította is a történelmet, s később meg is fizette ennek az árát. Csákós Eleket és Horváth Piuszt börtön, az iskola épületét pedig a kaszárnyává való lefokozás várta.

Az események csitulásával magasra szöktek a tantervi csaták indulatai. Az Entwurf Organization néven ismert rossz emlékű tanügyi rendelet egészen a kiegyezésig mérgezte a magyar iskolák légkörét. A veszprémi gimnáziumot visszaminősítették négyosztályos algimnáziummá, amely intézményben érettségi vizsgát sem lehetett tenni.

A kiegyezés után báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter nemcsak az Entwurf Organizationt helyezte hatályon kívül, hanem intézkedése nyomán 1868-tól már ismét hatosztályos nagygimnázium lettünk, 1884-től pedig nyolcosztályos főgimnáziummá válását ünnepelhette az iskola. A nyolcosztályos képzés meg is maradt egészen az iskola államosításáig.

A történelem még néhányszor túlharsogta az iskolában a napi élet zajait. A millenneumi eufória, az első világháború előszele, a századelő ellentmondásos fejlődése nem hagyta érintetlenül az iskola belső életét sem. A tanárok és diákok azonban együtt állták meg a próbát. Még a történelem legnehezebb időszakában is megőrizték értékeiket, és a gyűlölet szellemét makacsul kívül rekesztették az iskola falain. Néven nevezhető jelképeként mindezeknek, éppen ezekben az években állt az iskola élén Laczkó Dezső, akiben a tudós, a tanár és a piarista pap világos és tiszta értékrendje az iskolát is megtartó elhivatássá vált.

A két világháború között a Veszprémi Piarista Gimnázium az ország egyik legelismertebb oktatási intézménye volt. Igaz, a kor levegője,a történelmi tragédiák, az ország területét megcsonkító trianoni béke hatására néha szélsőséges indulatok is át-átcsaptak az iskola falain, végeredményben azonban értékrendjét, értéktiszteletét nem tudták kikezdeni. Az iskola folytatta saját értékrendje szerinti munkáját, és még a háború legnehezebb éveiben sem hangzott el háborús uszítás, gyűlöletet szító szó a piaristák veszprémi iskolájában. A történelem mégis hálátlannak bizonyult.

A második világháború pusztításait a Veszprémi Piarista Gimnázium is nagyon megszenvedte. Tantermek, szertári berendezések mentek tönkre, vagy tűntek el nyomtalanul. A gimnázium gazdag könyvtárából több, mint hatezer kötet pusztult el néhány hónap alatt. Az iskola háború utáni története a romeltakarítással és a minimális feltételek megteremtésével kezdődött.

Bár az 1945-48-as évek rendszerváltásában a piarista tanárok néha már kétségbeesett alkalmazkodási kísérleteket is tettek, mindez hiábavaló volt. 1948. júniusában az országgyűlés megszavazta a XXXIII. törvényt, amely rendelkezett a nem állami iskolák és a hozzájuk tartozó felszerelések államosításáról. Az 1948/49-es tanévet Veszprémi Állami Gimnáziumként kezdte az iskola. Nehéz helyzetben indult a munka, még nem fejeződött be a háborús károk helyreállítása, roppant hiányos volt a felszerelés, kevés volt a szaktanár és a tankönyv. A piarista szerzetes tanárok nem vállaltak,nem vállalhattak tanítást. A volt iskola örökségeként megmaradt világi tanárok Mihályi Károly megbízott igazgató vezetésével mindössze hárman voltak. Az alakuló tantestületi értekezlet jegyzőkönyve szerint tantárgyfelosztást a tanárhiány miatt nem lehetett készíteni. A város más iskoláiból, illetve más városokból ide irányított tanárokkal az oktatás feltételeit gyorsan javították, és a feljegyzések szerint „…. a nevelők mindent megtettek, hogy a változás okozta nehézségeken törés nélkül átvezessék az ifjúságot.” Ma már pontosan tudjuk, hogy nem volt zökkenőmentes a váltás időszaka, s ezt a diákok is megszenvedték. A korábban hét évig piaristáknál tanuló, kiemelkedő képességűnek tartott osztályból hat tanulót javító érettségi vizsgára utasítottak.

Új korszaknak új szelei fújtak egyre erősebben, és az 50-es évek elejének türelmetlensége súlyos áldozatokat követelt a gazdaságtól, magától az országtól, legfőképp azonban az embertől. Ez az iskolát, az 1950 óta Lovassy László nevét viseli gimnáziumot éppúgy érintette, mint az ország más tájainak, más iskoláinak közösségét. Tanári és tanulói sorsok siklottak félre,s váltak nehezen hitelesíthetővé az iskola oktatási és nevelési céljai. Mindemellett tömegesedett a gimnáziumi oktatás – a veszprémi gimnáziumnak az 1948/49-es tanév 195 tanulójához képest 1954/55-ben már 544 nappali tagozatos tanulója volt. Növekedett a munkás- és parasztszármazásúak aránya a tanulók között, megindult a felnőttek számára szervezett esti és levelező oktatás is. Jelentős változások történtek a tantervi és tantárgyi anyagban, módosult a gimnázium szerkezete is. Humán és reál osztályokban folyt a tanítás, az új tanterv növelte a természettudományos tantárgyak óraszámát.

Az 1949/50-es tanévtől kezdve kötelező nyelvként az oroszt vezették be, a második idegen nyelv kötelező jellegét pedig megszüntették. Ilyen körülmények között köszöntött az iskolára a kor nagy eseménye, az 1956-os forradalom. E – korábban következetesen csak ellenforradalomnak nevezett – tragédia a Lovassy Gimnáziumból is szólított áldozatot. Brusznyai Árpádot, az iskola tanárát egy őrült és elvakult bírói ítélet az akasztófára küldte. Ami az iskolában hosszú éveken át csak a suttogó emlékezet tárgya lehetett, itt most nyíltan leírható: Brusznyai Árpád elfelejtésre ítélt neve az iskola számára tragikusságában is a jóra kötelező történelmi örökséget jelenti. A megzilált 1956-os évet a fegyelem is megsínylette, és erős tanulói ellenérzések közepette alakult meg 1957 áprilisában az iskolai KISZ-szervezet. Az élet azonban – mind konszolidáltabban – ment tovább. Reformok és ellenreformok, megváltónak hitt s azután csendesen elsorvadt kísérletek évei következtek. Az 1958/59-es tanévben kísérletként bevezetett 5 + 1-es oktatással a szakmai képzés jelentősége növekedett iskolánkban.

Az 1963/64-es tanévtől a gimnáziumi oktatás mellett helyet kapott a szakközépiskolai képzés is. Először mezőgazdasági gépszerelő, majd 1966-tól 1981-ig közlekedésgépészeti szakközépiskola működött a Lovassy gimnázium épületében, ami 1968-tól már nem a piaristáktól ránk maradt Vár-beli épület, hanem a jelenlegi, megszokott, sokszor kényelmetlen, szűkös cserháti iskola.

1981-től 1985-ig zeneművészeti szakközépiskolai képzés is folyt intézményünkben, és e hosszú szakközépiskolai kényszerkorszak után ma végre tiszta profilú gimnáziumként végezhetjük munkánkat.

A jelenlegi iskolaszerkezetben a Lovassy László Gimnázium nevével szinte összenőttek a köztudatban a különböző tagozatok. Ezek közül legnagyobb hagyománnyal a matematika tagozat rendelkezik, de a színvonalas és eredményes oktató-nevelő munka alapján hasonlóan büszkék lehetünk a nemzetiségi német és az informatika tagozatra, illetve a haladó angol specializációra.

1995-ben hatosztályos képzés is indult iskolánkban. Az első kimenő évjárat eredményei – előkelő OKTV helyezések, érettségi és felvételi adatok – bizonyítják az igényes iskolai munkát, az évente ismétlődő többszörös túljelentkezés pedig igazolja, hogy jelentős társadalmi igényt elégít ki Veszprémben és környékén a Lovassy hatosztályos gimnáziumi képzése.

Iskolai oktatásunkba a 2000/2001-es tanévben legutolsóként épült be az Arany János Tehetséggondozó osztály. Ezt a programot az Oktatási Minisztérium indította a kis településeken élő, több tekintetben hátrányos, de jó képességű fiatalok számára. Azok a diákok, akik az Arany János Tehetséggondozó osztályba kerülnek, a program alapján öt évig járnak iskolánkba. Az úgynevezett 0. évnek előkészítő, szintre hozó funkciója van. A tehetséggondozó programban dolgozó tanárok igyekezete alapján reméljük, hogy ezek az osztályok is méltó folytatói lesznek a lovassys hagyományoknak.

Az oktatás országosan is elismert eredményei mellett körültekintően határoztuk meg nevelési alapelveinket. 1997-re elkészült Pedagógiai Programunk a Lovassy Gimnázium legigényesebb, hosszú távú pedagógiai alapvetése, amelyben a nevelőtestület megfogalmazta felelősségteljes munkánk céljait, azokat a szempontokat, kiemelkedő jelentőségű értékeket, amelyek nevelő-oktató munkánk mindennapjait meghatározzák.

A rendszerváltás utáni évek mozgalmassága a gimnázium életére is – közvetlenül vagy közvetve – jelentős hatással volt. A korábban iskolánkban érettségizett diákok eredményeit, sikereit kicsit magunkénak is tartjuk. Csak a legnevesebbeket említve 2000-ben Mádl Ferencet, az országgyűlés a legmagasabb közjogi méltóságba, a Magyar Köztársaság Elnökének választotta. Mádl professzor úr a veszprémi piaristáknál kezdte tanulmányait, 1951-ben azonban már az államosított gimnáziumban érettségizett. Ugyancsak nagyon büszkék vagyunk Freund Tamás akadémikusra, aki 2000-ben elsőként kapta meg a Bolyai-díjat. Olyan kiemelkedő jelentőségű tudományos elismerésről van szó, amelyet nem az államhatalom valamely intézménye ítél oda, hanem a legautentikusabb tudóstestület tagjai, titkos szavazással jelölik meg azt a személyt, akinek a munkássága legnagyobb mértékben hatással van a tudomány fejlődésére, az emberiség sorsára. Freund professzor úr 1978-ban érettségizett a Lovassyban. Kiss Balázs 1990-ben érettségizett iskolánk matematika tagozatos osztályában és Atlantában szerzett aranyérmével Veszprém város első olimpiai bajnoka.

Az iskolában sokáig emlékezetes rendezvények is voltak ezekben az években. 1996-ra a millecentenárium évére elkészült az állandó iskolatörténeti kiállítás. Ugyancsak 1996-ra készült el, hét éves munka után teljes szépségében A Fal. A 22 m széles 2,5 méter magas, honfoglalás kori motívumokat ábrázoló alkotás egyedülálló szépségű, értékes munka, a Lovassy László Gimnázium diákjai keze munkája. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére nagy sikerű, az ország legelismertebb szakembereinek részvételével zajló előadássorozatot rendeztünk, amelyre iskolánk tanulói és tanárai mellett a városból is többen eljöttek.

Iskolánk tanulói a legkiválóbb szereplői voltak az 1987-ben régi formájában felújított keszthelyi Helikon ünnepségeinek is. 2000-ben egyedüli iskolaként már másodszor nyertük el a legeredményesebben szereplő iskolának járó vándorserleget, ezúttal 144 résztvevő dunántúli középiskola közül. 2000-ben színvonalas emlékhangversennyel ünnepeltük a Lovassy-kórus alapításának 50. évfordulóját.

Az itt tanuló fiatalok igen jó eséllyel pályáznak a legnagyobb presztízsű egyetemekre, főiskolákra, és ott megállják helyüket. Az érettségizett diákok biztos szaktárgyi tudással, megbízható nyelvismerettel vághatnak neki a felsőfokú tanulmányoknak.

Kiemelkedően szerepelnek diákjaik országos tanulmányi versenyeken. 2008-ban a legrangosabb Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken (OKTV) az iskola a legeredményesebb vidéki gimnázium volt.

A magas színvonalú tanulmányi munka mellett – a 2007-re teljesen megújult, tornacsarnokkal bővített épületben – élénk diákélet zajlik, kiemelkedő a Lovassyban a művészeti nevelés és a diáksport élet is.

Az iskola 2008-ban sikeresen pályázott a Tehetséggondozó középiskola címre. Ugyanebben az évben a Semmelweis Egyetem Partneriskolájává fogadta annak elismeréseként, hogy hosszú időn keresztül a Semmelweis Egyetem legkiválóbb hallgatóit adó középfokú oktatási intézmények egyike volt.

2009-ben elnyerte a Kiváló érettségiztető vizsgahely kitüntető címet és ugyanebben az évben együttműködési megállapodást kötött a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karával.

Az iskolába járó diákok számára – egy befogadó, sokszínű közösség tagjaként – az emelt szintű képzéseken, egészséges versenyszellem mellett, tanáraikkal és diáktársaikkal együttműködve a tudás megszerzése érték.

Írta: Homonnai János és Schultz Zoltán