„Fölfelé vezessenek útjaink, és barátságos idő kísérje lépteinket, a szél pedig támogassa erősen a hátunkat! Urunk segítsd lépteinket!” Többek között ezekkel a gondolatokkal indultunk el 2024. augusztus 6-án Tihanyból. Minden kérésünk teljesült, s augusztus 11-én 113 kilométert gyalogosan megtéve Pannonhalmára érkeztünk. Az idei évben egyetemisták is csatlakozhattak, így örömmel találkoztunk, és ismerkedtünk meg már érettségizett lovassysokkal. Csapatunkból többeknek ez volt a harmadik tábor, így már kialakultak a szokások, minden olyan magától értetődő, békés volt. A zarándoklat során bencés kolostorokat érintettünk, s Szent Benedek életével ismerkedtünk meg. A következő településeken szálltunk meg: Aszófő, Vöröstó, Városlőd, Bakonybél, Bakonyszentlászló és Pannonhalma.
A záró beszélgetésből néhány gondolat:
A zarándoklat során megtanultam, hogy:
- több erőm van, mint gondoltam.
- zarándokolni kiváltság.
- kitartással nagyon sok mindent el lehet érni.
- a jókedv könnyebbé teszi a dolgokat.
- milyen sokat számít a tanúságtétel.
- egy szerzetesrend egészen másképpen működik, mint azt elképzeltem.
- a kor csak egy szám. 15 éves srácok is lehetnek komolyan gondolkodók, érettek.
- menni tudok, de terheket vinni nem. Szétoszthatom a dolgaimat, s a csoport így elviszi, elvisz engem is.
- megyek tovább, mint a lábam tudna vinni.
- szólni kell, ha fáj a lábam. Bekötözik.
- Isten minden ember szívében ott lakozik és megmutatja gondviselő erejét.
- el lehet szakadni a formalitástól, a személyesség értékes.
- Isten meghallgat, és bátran kérhetek tőle segítséget. Őzikét is küldött, amikor kértem.
- milyen Isten-élményben osztozni másokkal.
A táborvezetők Gerstmár Veronika és Nádas András, régi lovassys diákok, kísérőtanár Tátrainé Radics Rita tanárnő volt.