Az iskola története
Az iskolaalapítást megelőző évszázad szomorú öröksége volt az ország pusztulása, a szellem sorvadása. A helyzetet súlyosbította, hogy a török elleni felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc okozta hatalmas veszteség mellett az ország lakosságának vallási torzsalkodásai sem szűntek meg. A felekezeti villongások során nagy hírű protestáns iskolákat szüntettek meg, pedig a tanult ifjakra nagyobb szükség volt, mint bármikor korábban.
A művelt ifjak hiányából származó következményeket mérte fel helyesen Volkra Ottó János veszprémi püspök, amikor 1711-ben meghívta Veszprémbe a Felvidéken már sikeresen működő piarista atyákat, rájuk bízva az ifjúság nevelését.
A veszprémi gimnázium az első évtizedekben ún. kisgimnázium volt, négy grammatikai osztállyal (classis minor, classis maior, classis media, classis suprema). 1753-tól a veszprémi iskola hatosztályos nagygimnáziummá vált. A grammatikai osztályok mellett poétikai és retorikai osztályok is működtek. Az oktatás nyelve a latin volt, de a latinon kívül már a korai időszakban is tanították a magyar nyelvet és a magyar történelmet, tehát szellemében is fokozatosan nemzetivé vált az iskola. Az első évtizedekben a gimnáziumnak nem volt állandó épülete, csak 1773-ban kezdték meg a Várban a későbbi iskola építését.
Hazánkban a XVIII. század végéig az állam nem szólt bele az iskolák belső életébe, különösen nem foglalkozott behatóan az oktatás kérdéseivel. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis volt az első olyan intézkedés az országban, amely az egész közoktatásügyet egységesen rendezte. A Ratio értelmében a középiskolák tanítási anyagában a természettudományos ismeretek nagyobb jelentőséget kaptak. Az új tartalmú tananyag és a gyakorlatiasabb oktatási módszerek bevezetése megfelelt a veszprémi iskola, szellemének a német nyelvi oktatás előtérbe helyezése azonban sértette a legszebb piarista hagyományokat.
A Ratio Educationist az 1806-ban kiadott Nova Ratio váltotta fel. Ez csökkentette a természettudományos tárgyak anyagát, ismét nagyobb helyet adott a latin oktatásának, s egyúttal visszahelyezte jogaiba a magyar nyelvet. A tanügyi változásokkal párhuzamosan az iskolaépület egy emelet ráépítésével bővült, s 1836-ban elkészült a piarista rend veszprémi temploma is.
Iskolánkat 237 éven át piarista paptanárok
Az 1848. évi forradalmi események napjaiban a veszprémi gimnázium tanárai is példaadóan viselkedtek. A veszprémi nemzetőrség zászlószentelési ünnepélyén Csákós Elek tanár mutatta be a tábori szentmisét, tanártársa Horváth Piusz pedig szentbeszédet mondott, melyben ünnepelte a nemzeti zászlót, a nemes és jobbágy közti válaszfal ledőlését. Amikor pedig tettekre került sor, beálltak nemzetőrnek; Horváth a veszprémi, Csákós pedig a pápai zászlóaljhoz vonult be tábori lelkésznek. Nem csoda, ha a tanárok példája a diákokra is hatott. 1848 májusában iskolánk hatodik osztályának mind a 27 tanulója honvédnak jelentkezett. A szokottnál korábban levizsgáztatták őket, hogy minél hamarabb bevonulhassanak. Horváth Piusz a Nemzeti újság 1848. május 30-i számában írta róluk: „Az ily ifjúság, mely a közelmúlt napok mozgalmaiban oly nemesen viselte magát, dicsősége a hazának és a mi méltán irigylendő büszkeségünk.”
Iskolánk tehát nemcsak szemlélte, de erejükhöz mérten alakította is a történelmet, s később meg is fizette ennek az árát. Csákós Eleket és Horváth Piuszt börtön, az iskola épületét pedig a kaszárnyává való lefokozás várta.
Az események csitulásával magasra szöktek a tantervi csaták indulatai. Az Entwurf Organization néven ismert rossz emlékű tanügyi rendelet egészen a kiegyezésig mérgezte a magyar iskolák légkörét. A veszprémi gimnáziumot visszaminősítették négyosztályos algimnáziummá, amely intézményben érettségi vizsgát sem lehetett tenni.
A kiegyezés után báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter nemcsak az Entwurf Organizationt helyezte hatályon kívül, hanem intézkedése nyomán 1868-tól már ismét hatosztályos nagygimnázium lettünk, 1884-től pedig nyolcosztályos főgimnáziummá válását ünnepelhette az iskola. A nyolcosztályos képzés meg is maradt egészen az iskola államosításáig.
A történelem még néhányszor túlharsogta az iskolában a napi élet zajait. A millenneumi eufória, az első világháború előszele, a századelő ellentmondásos fejlődése nem hagyta érintetlenül az iskola belső életét sem. A tanárok és diákok azonban együtt állták meg a próbát. Még a történelem legnehezebb időszakában is megőrizték értékeiket, és a gyűlölet szellemét makacsul kívül rekesztették az iskola falain. Néven nevezhető jelképeként mindezeknek, éppen ezekben az években állt az iskola élén Laczkó Dezső, akiben a tudós, a tanár és a piarista pap világos és tiszta értékrendje az iskolát is megtartó elhivatássá vált.
A két világháború között a Veszprémi Piarista Gimnázium az ország egyik legelismertebb oktatási intézménye volt. Igaz, a kor levegője,a történelmi tragédiák, az ország területét megcsonkító trianoni béke hatására néha szélsőséges indulatok is át-átcsaptak az iskola falain, végeredményben azonban értékrendjét, értéktiszteletét nem tudták kikezdeni. Az iskola folytatta saját értékrendje szerinti munkáját, és még a háború legnehezebb éveiben sem hangzott el háborús uszítás, gyűlöletet szító szó a piaristák veszprémi iskolájában. A történelem mégis hálátlannak bizonyult.
A második világháború pusztításait a Veszprémi Piarista Gimnázium is nagyon megszenvedte. Tantermek, szertári berendezések mentek tönkre, vagy tűntek el nyomtalanul. A gimnázium gazdag könyvtárából több, mint hatezer kötet pusztult el néhány hónap alatt. Az iskola háború utáni története a romeltakarítással és a minimális feltételek megteremtésével kezdődött.
Bár az 1945-48-as évek rendszerváltásában a piarista tanárok néha már kétségbeesett alkalmazkodási kísérleteket is tettek, mindez hiábavaló volt. 1948. júniusában az országgyűlés megszavazta a XXXIII. törvényt, amely rendelkezett a nem állami iskolák és a hozzájuk tartozó felszerelések államosításáról. Az 1948/49-es tanévet Veszprémi Állami Gimnáziumként kezdte az iskola. Nehéz helyzetben indult a munka, még nem fejeződött be a háborús károk helyreállítása, roppant hiányos volt a felszerelés, kevés volt a szaktanár és a tankönyv. A piarista szerzetes tanárok nem vállaltak,nem vállalhattak tanítást. A volt iskola örökségeként megmaradt világi tanárok Mihályi Károly megbízott igazgató vezetésével mindössze hárman voltak. Az alakuló tantestületi értekezlet jegyzőkönyve szerint tantárgyfelosztást a tanárhiány miatt nem lehetett készíteni. A város más iskoláiból, illetve más városokból ide irányított tanárokkal az oktatás feltételeit gyorsan javították, és a feljegyzések szerint „…. a nevelők mindent megtettek, hogy a változás okozta nehézségeken törés nélkül átvezessék az ifjúságot.” Ma már pontosan tudjuk, hogy nem volt zökkenőmentes a váltás időszaka, s ezt a diákok is megszenvedték. A korábban hét évig piaristáknál tanuló, kiemelkedő képességűnek tartott osztályból hat tanulót javító érettségi vizsgára utasítottak.Új korszaknak új szelei fújtak egyre erősebben, és az 50-es évek elejének türelmetlensége súlyos áldozatokat követelt a gazdaságtól, magától az országtól, legfőképp azonban az embertől. Ez az iskolát, az 1950 óta Lovassy László nevét viseli gimnáziumot
Az 1949/50-es tanévtől kezdve kötelező nyelvként az oroszt vezették be, a második idegen nyelv kötelező jellegét pedig megszüntették. Ilyen körülmények között köszöntött az iskolára a kor nagy eseménye, az 1956-os forradalom. E – korábban következetesen csak ellenforradalomnak nevezett – tragédia a Lovassy Gimnáziumból is szólított áldozatot. Brusznyai Árpádot, az iskola tanárát egy őrült és elvakult bírói ítélet az akasztófára küldte. Ami az iskolában hosszú éveken át csak a suttogó emlékezet tárgya lehetett, itt most nyíltan leírható: Brusznyai Árpád elfelejtésre ítélt neve az iskola számára tragikusságában is a jóra kötelező történelmi örökséget jelenti. A megzilált 1956-os évet a fegyelem is megsínylette, és erős tanulói ellenérzések közepette alakult meg 1957 áprilisában az iskolai KISZ-szervezet. Az élet azonban – mind konszolidáltabban – ment tovább. Reformok és ellenreformok, megváltónak hitt s azután csendesen elsorvadt kísérletek évei következtek. Az 1958/59-es tanévben kísérletként bevezetett 5 + 1-es oktatással a szakmai képzés jelentősége növekedett iskolánkban.
Az 1963/64-es tanévtől a gimnáziumi oktatás mellett helyet kapott a szakközépiskolai képzés is. Először mezőgazdasági gépszerelő, majd 1966-tól 1981-ig közlekedésgépészeti szakközépiskola működött a Lovassy gimnázium épületében, ami 1968-tól már nem a piaristáktól ránk maradt Vár-beli épület, hanem a jelenlegi, megszokott, sokszor kényelmetlen, szűkös cserháti iskola.
1981-től 1985-ig zeneművészeti szakközépiskolai képzés is folyt intézményünkben, és e hosszú szakközépiskolai kényszerkorszak után ma végre tiszta profilú gimnáziumként végezhetjük munkánkat.A jelenlegi iskolaszerkezetben a Lovassy László Gimnázium nevével szinte összenőttek a köztudatban a különböző tagozatok. Ezek közül legnagyobb hagyománnyal a matematika tagozat rendelkezik, de a színvonalas és eredményes oktató-nevelő munka alapján hasonlóan büszkék lehetünk a nemzetiségi német és az informatika tagozatra, illetve a haladó angol specializációra.
1995-ben hatosztályos képzés is indult iskolánkban. Az első kimenő évjárat eredményei – előkelő OKTV helyezések, érettségi és felvételi adatok – bizonyítják az igényes iskolai munkát, az évente ismétlődő többszörös túljelentkezés pedig igazolja, hogy jelentős társadalmi igényt elégít ki Veszprémben és környékén a Lovassy hatosztályos gimnáziumi képzése.
Iskolai oktatásunkba a 2000/2001-es tanévben legutolsóként épült be az Arany János Tehetséggondozó osztály. Ezt a programot az Oktatási Minisztérium indította a kis településeken élő, több tekintetben hátrányos, de jó képességű fiatalok számára. Azok a diákok, akik az Arany János Tehetséggondozó osztályba kerülnek, a program alapján öt évig járnak iskolánkba. Az úgynevezett 0. évnek előkészítő, szintre hozó funkciója van. A tehetséggondozó programban dolgozó tanárok igyekezete alapján reméljük, hogy ezek az osztályok is méltó folytatói lesznek a lovassys hagyományoknak.
Az oktatás országosan is elismert eredményei mellett körültekintően határoztuk meg nevelési alapelveinket. 1997-re elkészült Pedagógiai Programunk a Lovassy Gimnázium legigényesebb, hosszú távú pedagógiai alapvetése, amelyben a nevelőtestület megfogalmazta felelősségteljes munkánk céljait, azokat a szempontokat, kiemelkedő jelentőségű értékeket, amelyek nevelő-oktató munkánk mindennapjait meghatározzák.
A rendszerváltás utáni évek mozgalmassága a gimnázium életére is – közvetlenül vagy közvetve – jelentős hatással volt. A korábban iskolánkban érettségizett diákok eredményeit, sikereit kicsit magunkénak is tartjuk. Csak a legnevesebbeket említve 2000-ben Mádl Ferencet, az országgyűlés a legmagasabb közjogi méltóságba, a Magyar Köztársaság Elnökének választotta. Mádl professzor úr a veszprémi piaristáknál kezdte tanulmányait, 1951-ben azonban már az államosított gimnáziumban érettségizett. Ugyancsak nagyon büszkék vagyunk Freund Tamás akadémikusra, aki 2000-ben elsőként kapta meg a Bolyai-díjat. Olyan kiemelkedő jelentőségű tudományos elismerésről van szó, amelyet nem az államhatalom valamely intézménye ítél oda, hanem a legautentikusabb tudóstestület tagjai, titkos szavazással jelölik meg azt a személyt, akinek a munkássága legnagyobb mértékben hatással van a tudomány fejlődésére, az emberiség sorsára. Freund professzor úr 1978-ban érettségizett a Lovassyban. Kiss Balázs 1990-ben érettségizett iskolánk matematika tagozatos osztályában és Atlantában szerzett aranyérmével Veszprém város első olimpiai bajnoka.
Az iskolában sokáig emlékezetes rendezvények is voltak ezekben az években. 1996-ra a millecentenárium évére elkészült az állandó iskolatörténeti kiállítás. Ugyancsak 1996-ra készült el, hét éves munka után teljes szépségében A Fal. A 22 m széles 2,5 méter magas, honfoglalás kori motívumokat ábrázoló alkotás egyedülálló szépségű, értékes munka, a Lovassy László Gimnázium diákjai keze munkája. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére nagy sikerű, az ország legelismertebb szakembereinek részvételével zajló előadássorozatot rendeztünk, amelyre iskolánk tanulói és tanárai mellett a városból is többen eljöttek.
Iskolánk tanulói a legkiválóbb szereplői voltak az 1987-ben régi formájában felújított keszthelyi Helikon ünnepségeinek is. 2000-ben egyedüli iskolaként már másodszor nyertük el a legeredményesebben szereplő iskolának járó vándorserleget, ezúttal 144 résztvevő dunántúli középiskola közül. 2000-ben színvonalas emlékhangversennyel ünnepeltük a Lovassy-kórus alapításának 50. évfordulóját.
Az itt tanuló fiatalok igen jó eséllyel pályáznak a legnagyobb presztízsű egyetemekre, főiskolákra, és ott megállják helyüket. Az érettségizett diákok biztos szaktárgyi tudással, megbízható nyelvismerettel vághatnak neki a felsőfokú tanulmányoknak.
Kiemelkedően szerepelnek diákjaik országos tanulmányi versenyeken. 2008-ban a legrangosabb Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken (OKTV) az iskola a legeredményesebb vidéki gimnázium volt.
A magas színvonalú tanulmányi munka mellett – a 2007-re teljesen megújult, tornacsarnokkal bővített épületben – élénk diákélet zajlik, kiemelkedő a Lovassyban a művészeti nevelés és a diáksport élet is.
Az iskola 2008-ban sikeresen pályázott a Tehetséggondozó középiskola címre. Ugyanebben az évben a Semmelweis Egyetem Partneriskolájává fogadta annak elismeréseként, hogy hosszú időn keresztül a Semmelweis Egyetem legkiválóbb hallgatóit adó középfokú oktatási intézmények egyike volt.
2009-ben elnyerte a Kiváló érettségiztető vizsgahely kitüntető címet és ugyanebben az évben együttműködési megállapodást kötött a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karával.
Az iskolába járó diákok számára – egy befogadó, sokszínű közösség tagjaként – az emelt szintű képzéseken, egészséges versenyszellem mellett, tanáraikkal és diáktársaikkal együttműködve a tudás megszerzése érték.
Írta: Homonnai János és Schultz Zoltán