2024.08-17-25-ig egy élményekben és tapasztalatokban gazdag hetet tölthettem Izlandon. Kurzusom neve: The Positive Teacher volt. A továbbképzésem programja két részre osztható. Egyrészt fókuszált – ahogy a nevében is szerepel – magára a tanárra, annak személyiségére, karaktere erősségeire és másrészről arra, hogy tanórán hogyan alakíthat ki motiváló és pozitív légkört, ami segíti a tanulási-tanítási folyamatot. Voltak délelőtti és délutáni óráink, amik nem csak osztályteremben voltak, de többször mentünk ki Reykjavik parkjaiba, botanikus kertjébe is.

A továbbképzésen számos európai országból voltak résztvevők, így lehetőség nyílt tágabb környezetben is kapcsolatok létesítésére, tapasztalatcserére. Számomra a legérdekesebb rész az izlandi oktatási rendszer bemutatása volt, amit követett egy iskolalátogatás is. Sajnos nem gimnáziumba jutottam el, de az az oktatási intézmény, amit bejárhattunk ámulatba ejtő volt. Egy iskolát látogathattunk meg, ahova 2 éves kortól 14/15 éves korig járnak gyerekek/diákok. Hatalmas terek, modern, színes berendezések és egy motiváló környezet várja ott a tanulókat. „Bátorság – együttműködés – egymás elismerése“ hirdette a mottó az iskola falán. Izlandon emellett arra helyezik a hangsúlyt, hogy az elméleti tudást mihamarabb gyakorlatiba is átültessék és nem csak „tananyagot“ tanítanak, de van varrás óra (legmodernebb varrógépekkel, külön szabászati alapanyagokkal), barkácsóra (hatalmas tanterem, minden fajta szerszámmal és védőfelszereléssel), háztartási ismeretek (legmodernebb, felszerelt tankonyhával) és kertészet is (ahol megtanulják a diákok, hogy a zord időjárásuk ellenére üvegházban hogyan termeszthetnek különféle zöldségeket). Emellett – mivel Izland gazdag termálvizekben – szinte minden iskolának van tanmedencéje (sokaknak csúszdákkal felszerelve). Úgy éreztem magam a bejáráson, hogy nagyon szívesen visszaülnék gyerekként ott az iskolapadba! De szívesen tanítanék is Izlandon.

Ami szembetűnő volt még, az az, hogy a tantermek mérete duplája/triplája az itthoni iskolákban megszokottaknak. Ennek praktikus oka is van. A tanterem 1/3 részét teszik ki a padok, székek és előttük egy interaktív tábla (nem láttam krétás táblát sehol). 1/3 része a tanteremnek egy szabadon hagyott üres hely. Ennek az a funkciója, hogy sokat játszanak, mozognak a diákok órákon. Ahol lehet, beépítik a játékos mozgást minden tanórába – tudván, hogy nehéz 45 percig egy helyben ülni, mindezt egy nap sok órán keresztül. De bizonyított tény az is, hogy jobban rögzül a tananyag, ha annak elsajátítása bizonyos mozdulatsorokhoz köthető. A másik 1/3 részen egy puha, nagy szőnyeg volt a termekben – (évfolyamtól függően .alsóban még játékokkal, színezőkkel, mesekönyvekkel, felsőben külön ülőgarnitúrával, polcokkal), ami pihenésre szolgál.

Az izlandi mentalitás – amit megismertem – ugyancsak szimpatikus volt a mi megszokott, rohanó világunkban. Náluk a „nyugalom, a majd megoldjuk, a nincs probléma, csak megoldás“ nézetek uralkodóak. És természetesen a másik teljes elfogadása.

Nagyon élveztem a Reykjavikban töltött egy hetet. A kurzus mellett természetesen lehetőségem is volt arra, hogy ebben a csodálatos országban kicsit barangolja is, felfedezzem természeti kincseit. Az ott töltött hetem megkoronázása pedig a Sylingarfell vulkán kitörése volt. Hatalmas élmény volt ezt testközelből megélni. Szállásom nappalijának ablakából láthattam a füstöt, éjjel a lávakitöréseket és mindezt másnap a reptérre vezető útról még közelebbről megcsodálhattam.

Köszönöm a lehetőséget, rengeteg élménnyel gazdagodtam, amit átlagos turistaként nem tapasztalhattam volna meg.

Barabás Szilvia

Az elmúlt két tanévben Erasmus+ diákmobilitások szervezőjeként sokszor kellett külföldi partnerekkel egyeztetnem, magyaráznom akár élőben, akár online módon. Ezeken a video meetingeken szükségem volt az angol nyelvre, ezért örültem a nyelvtanfolyam lehetőségének.  Az Erasmus + keretében 2022. július 4-15-ig két hetes intenzív angol nyelvtanfolyamon vettem részt Máltán, Sliemában. 

A két hét alatt több nemzetközi csoportban tanultam, különböző beszédtémákat feldolgozva, főként anyanyelvi tanároktól. Íráskészségem pontosságát ugyan a tanfolyam nem javította, ezt a területet más alkalommal/más formában kell fejlesztenem, viszont szóban  folyamatosan, gördülékenyebben kommunikálok, a hallott szöveg lényegét megértem vagy rá tudok kérdezni fontos elemekre. A tanfolyam rendkívül elfogadó, támogató légköre sokat segített. 

A szabadidőmben Málta több településére utaztam el egyedül és csoportommal is. Örültem, hogy az Erasmus-keret az országismereti kirándulásokat is fedezte. Mivel egyedül voltam magyar, muszáj volt mindenhol (iskola, közlekedés, szállás, város) angolul kommunikálnom: ezt csak ajánlani tudom! Az Erasmus+ kurzuson nemcsak a nyelvi, hanem az együttműködési és a problémamegoldó készségemet is használtam. Jó volt tapasztalt fejjel is újra diáknak lenni! 

Két hetes nyelvi kurzuson vettem részt Máltán. 

Angol anyanyelvű tanárunk elsősorban szóbeli kommunikációra épülő, de nyelvtani tudást, olvasási és írásbeli készségeket is fejlesztő érdekes, intenzív, interaktív óráival tartotta fogva figyelmünket. A nap többi részében a házi feladatok elkészítése, a nyelviskola által szervezett utazások, illetve az iskolán kívüli programokon való részvétel adott lehetőséget az angol nyelv gyakorlására.

Mivel Máltán nagyon sok turista van, szinte mindenki beszél angolul, így a legegyszerűbb helyzetek is (pl. vásárlás, tájékozódás, rendelés egy étteremben, problémamegoldás stb.)  jó alkalmat adtak a nyelvgyakorlásra. 

 A két hét során nem csak az angol nyelvi kommunikációm fejlődött, de megismertem egy számomra eddig teljesen idegen országot, annak kultúráját, történelmét gasztronómiáját, gondolkodásmódját. Nyitottabbá váltam különböző kultúrájú emberek gondolkodására. Fejlődött a problémamegoldó-, együttműködő-, és alkalmazkodó képességem, könnyebben dolgozom csapatban és általánosságban véve könnyebben kommunikálok számomra új helyzetekben.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem a programban.

Augusztus első hetében vettem részt a „Highlights in Finnish education” című képzésen Helsinkiben az EduBorealis szervezésében, amely elsősorban azt ígérte, hogy élményszerűen mutatja be a finn oktatási rendszer működését, a középiskolai pedagógusok módszertanát, a középiskolák életét.

Ez a tanulmányút minden szempontból nagyon gyümölcsöző volt számomra. Önmagában érdekes volt megtapasztalni a finn főváros működését, a finnek hétköznapjait, mentalitását, szokásait, ételeit. De a még fontosabb az, hogy a képzés nagyon hasznosnak bizonyult: a velünk foglalkozó trénerek többsége maga is gyakorló pedagógus volt, így valóban hitelesen mutathatták be módszereiket, eszköztárukat, illetve egy iskolalátogatás is részét képezte a programnak, amely még úgy is meghatározó élmény volt, hogy az ottani nyári szünet utolsó hetében jártunk, tehát a diákok még nem voltak jelen (azért a kedvünkért kerítettek egyet, hogy beszélgethessünk vele). A finn oktatással kapcsolatos tapasztalatok mellett a különböző nemzetiségű csoporttársaimon keresztül némi bepillantást nyerhettem a cseh, a horvát, a román, a görög, a német, a spanyol és a máltai iskolák életébe is, ami szintén fontos tanulsága volt ennek a hétnek.

Természetesen a finnek sikerének kulcsa valójában nem nagy titok, számos tanulmány leírja, de igazából nehéz elhinni, amíg az ember személyesen nem tapasztalja meg. Leginkább két kulcsszóval lehet megragadni a lényeget: bizalom és jóllét. A finn iskola világának szereplői bíznak egymásban, de ez a bizalom magának a társadalomnak a mentalitásából fakad. A szülő bízik a tanárban, a tanár a diákban, és mindnyájan bíznak a közösségben és annak irányítóiban – mindenki abból indul ki, hogy a többiek a tőlük telhető legjobban teszik azt, ami az ő dolguk a rendszeren belül. Mindemellett az iskola számára a diákok (és természetesen a dolgozók) jólléte, kiegyensúlyozottsága, mentális egészsége legalább olyan fontos, sőt fontosabb, mint az elsajátítandó tudás. És számos eredmény arra mutat, hogy talán nem tévednek olyan nagyot – még akkor sem, ha tudjuk más példákon, hogy nem ez az egyetlen üdvözítő út.

Végezetül mindenkinek javaslom, aki Finnországba téved, hogy egyen a hihetetlenül zamatos eperből, amit minden piacon lehet kapni, próbálja ki a lazacból készült hallevest a parton, illetve feltétlenül látogasson el az Oodi könyvtárba (https://www.oodihelsinki.fi/en/), amely még csak néhány éves, de már Helsinki egyik szimbolikus épülete, hogy megtapasztalja, milyen egy 21. századi közösségi tér. Aki a klasszikusabb tereket kedveli, annak a Nemzeti Könyvtárat is jó szívvel ajánlom.

Izland bűvöletében

Az első pillanattól kezdve izgatottan vágtam bele a projektbe. Minden gördülékenyen és problémamentesen ment, már az iskolai év lezárásával egyidőben a szakmai továbbképzésem fontos pontjai is tiszták voltak. A nyár során a külföldi kollégák által felkerült bemutatkozók alapján felvettük a kapcsolatot és kicsit megismertük egymást. Gombóccal a torkomban, de nagyon izgatottan szálltam fel a repülőgépre és vártam az előttem álló hetet 3000 km-re Magyarországtól.

A leszállás után könnyen és fennakadás nélkül jutottam a szállásig. Bár nyáron éjszaka Izlandon nincsen, a hosszú utazás után a világosban is könnyen elaludtam és vártam a másnapi találkozót. Az első napon az összes kurzus pedagógusai ismerkedhettek meg egymással. Ezután egy csapatfeladatra került sor. „Szabaduljunk ki Reykjavíkból!” játék során ismerhettük meg a várost. Applikáció segítségével kerestük meg a pontokat, ahol QR kódos feladatok megoldásával juthattunk el a célig. A csapatom gyorsaságának, ügyességének, összedolgozásának köszönhetően ezt a programot megnyertük.

Másnap elkezdődött a továbbképzés. 14-en voltunk a csapatban. Megismerkedéssel kezdtük és az előre elkészített bemutatkozó ppt-et adtuk elő. Minden reggel együtt reggeliztünk, mialatt egy kapott témáról kellet beszélgetnünk, mindenkinek a saját országára vonatkozóan (pl. reggelizési szokások, időjárás, iskola…). Hétfő délelőtt a közeli városi strandon a vízi sportokat próbáltuk ki. Csapatjátékokat és vízi váltóversenyeket játszottunk. Délután a hét kihívására került sor, a 10 km-es táv lefutása várt ránk.

Másnap a kondíciót, koordinációt fejlesztő gyakorlatok mellett az ügyességünket is használhattuk. A 20 állomásos köredzés alatt kellemesen elfáradtunk, ezt másnap izomláz formájában is megtapasztaltuk. Délután Izland felfedezése következett, a Kék lagúna felé vettük az irányt. Az utazás során az idegenvezetőnk elmesélte, hogy miért nagy kincsük ez a lagúna, hogy alakult ki. Érdekes volt hallani, hogy egy hőerőmű vizében fogunk fürödni. Lenyűgöző és hihetetlen élmény volt a melegvízű mesterséges lagúna.

Az eső sem riasztott minket vissza a 4. napon. Az ESJA megmászása során a túrázási jelekkel, térképpel is megismerkedtünk, majd párokban tájfutásra is sor került a hegy alján, melyet telefonos applikációval oldottunk meg. Sajnos a hegy tetejéről csak a felhőket láttuk, áztunk, fáztunk, de az élmény mindenért kárpótolt és azzal sem foglalkoztunk, hogy bőrig áztunk. A nap második felében a Láva túrára indultunk. Óriási, lenyűgöző és megmagyarázhatatlan élmény volt, hogy a tavaly kiömlött lávát megfogtuk, jártunk rajta. Mint később kiderült, 2 nappal azután, hogy hazajöttem, földrengésnek köszönhetően ismét kitört, sajnos ezt már élőben nem láthattam, de van ok visszamenni.

A kurzus során a játék sem maradhat el! A Pilota Games spanyol csapatjátékkal ismerkedtünk meg, ami a fallabda, tenisz egy változata és az iskolában is jól alkalmazható. Délelőtt elkészítettük a saját védőkesztyűnket, majd ki is próbálhattuk. A gyorsaság és ügyesség fejlesztése mellett a jó hangulat, csapatmunka sem maradt el. Délután indultunk az Arany háromszög nyomába. A tektonikai lemezelmozdulás miatt Európában is voltunk, de Amerikába is átléptünk. A Gulfoss vízesés is beszippantott minket, majd a gejzírmező is életre szóló élmény volt.

Az utolsó projektünk, az utolsó túránk következett. Reggel még nem tudtuk, hogy mi vár ránk. A kis vízesések, „gőzölgő” hegyek között sétáltunk fel a célig. A túra végén egy folyóhoz érkeztünk, de mitől volt különleges? A 11-12 fokban felvettük a fürdőruhánkat és a 40 fokos folyóban a hegyek között megmagyarázhatatlan élményben volt részünk. Csak élveztük a látványt és ámuldoztunk, hogy talán egy másik világba csöppentünk. A csapat este együtt vacsorázott és a helyi specialitásokat, halakat, tengeri élőlényeket, a bálnahúst is megkóstoltuk.

Utolsó nap csak ültem az óceánparton és csendben figyeltem. Hallgattam a víz és a sirályok hangját, kicsit fújt a szél, de olykor a nap is kidugta az arcát a felhők közül. Egyre csak az járt az eszemben, hogy hamarosan már Magyarországon leszek. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a kurzusnak, a heti kalandnak vége, de hihetetlen boldog vagyok, hogy részese lehettem, tanulhattam és rengeteg élményt, új barátokat szereztem, kapcsolatokat kötöttem, amiket a jövőben is ápolni szeretnék. Milyennek is írnám le Izlandot? Akik látták a Gyűrűk Urát, ők tudják, hogy milyen a tündék földje, Mordor, holtak ösvénye… egyszerűen varázslatos. Egy olyan világba csöppentem, amit nem akartam otthagyni (a lenyűgöző össze-visszaság, ugyanakkor a rend, a nyugalom, a türelem, a mosolygós emberek, a természet uralkodása). Bízom benne, hogy még megannyi ilyen kalandban lesz részem, mely során szakmailag is fejlődöm és élményeket, kapcsolatokat is szerzek.

Dublin

Hogyan szúrd ki a Dublinba utazókat a pozsonyi reptéren, a nyár derekán?  Szandál helyett bakancs, térdnadrág helyett farmer, rövid ujjú póló-farmerkabát helyett pedig pulóver és kabát.  Persze aztán Dublinba érkezve már nem gondoltam a rosszalló tekintetekre és örültem annak az esőkabátnak. 🙂

Mivel a szállásfoglalást önállóan intéztem és a belvárostól távolabb eső lakóövezetet választottam ezért az első komolyabb feladat a tömegközlekedés feltérképezése volt.  Azt például tudtad, hogy a dublini reptér és belváros közötti buszokon van bőröndtartó rekesz? Na és azt, hogy a dublini buszokon nem a sofőrnek fizetsz hanem egy kicsi gépbe dobálod be az apród, ami aztán kiköpi a visszajárót? De nemcsak a buszokon van így, hanem a sarki közértben is. De ami még ennél is jobb, szinte mindegy hogy honnan-hová utazol, ha leszállsz a buszról hangosan köszönsz a buszsofőrnek? És azt, hogy a buszsofőr olyan megmondó ember, aki ha azt mondja egy csapat fiatalnak, hogy ez az idősek részére fenntartott ülőhely, akkor a fiatalok kérdés nélkül felállnak és felmennek az emeletre, hogy az idősek könnyen elérhető helyre tudjanak leülni? Szerintem elég menő.

De az utazásnak volt egy másik része is. A tanulós része. A társaim Lengyelországból,Görögországból, Olaszországból és Németországból érkeztek Dublinba, hogy a közösségi médiáról, podcast készítésről és a digitális tartalomgyártásról tanuljanak, velem együtt. Az alapvetően frontális oktatást közös étkezéssel,a Windmill Lane Stúdió meglátogatásával, fényképversennyel és végül egy túrával Glendalough – azaz: két tó közötti völgyébe egészült ki. A továbbképzés alatt felvettük és megvágtuk az első saját podcastunket – ha esetleg valakit érdekel a Gaelic Handball, két percben bármikor össze tudom foglalni.

A kint töltött idő alatt sokat tanultam egy másik népcsoport gondolkodásáról, világlátásáról és megismertem a „hogyan kedveljük meg a saját hangunkat felvételen” Szent Grálját.

Az Erasmus +  tanári kurzusok közül egy angoltanárok számára meghirdetett szakmai módszertani továbbképzést (Refresher Course for Already Practicing English Language Teachers (ESL, EFL, ESOL)) választottam, így egy hetet Dublinban, Írország fővárosában töltöttem.

Csoporttársaimmal nagyon vidám, sokszínű csoportot alkottunk, a skót, spanyol, olasz, francia, Reunion-állami, német és román angoltanárokkal és motivált, lelkes ír tanárunkkal remek hangulatban teltek a „tanórák”, szabadidőnkben is több közös programot szerveztünk, kirándultunk (Howth, Glendalough és környéke, Russborough Castle, ), sok időt töltöttünk együtt.

Délelőttönként a tanfolyamon korszerű nyelvtanítási elméletekkel és módszerekkel ismerkedtünk, párokban és csoportokban megvitattuk, hogyan adaptálhatók egyes készségfejlesztő feladatok eltérő nyelvi szintű és korú diákcsoportokra, beszélgettünk a résztvevő tanárok országainak oktatási rendszeréről, tanítási sikerekről és nehézségekről, mindnyájan vittünk feladatbankot és egyéni jó gyakorlatokat osztottunk meg.

Délutánonként felfedeztem a város régit és újat remekül kombináló építészetét, felkerestem számos gazdag és látogatóbarát múzeumot és galériát, bejártam a hidakat a Liffey folyón, megcsodáltam a gyönyörű parkokat, a burjánzó növényzetet, a sziklás tengerpartot, világítótornyokat, a zsilipeket a kis kanálisokon. Élveztem az írek nyugodt életritmusát, az emberközpontú (tömeg)közlekedést, a sok köztér és park hatékony és mindenki számára nyitott fel- és kihasználását, az ír emberek mosolygós segítőkészségét, mások türelmes elfogadását. 

Igazi feltöltődés volt számomra az egyhetes dublini tanfolyam és utazás.

A tanév befejezését követően július elején indultam Dublinba, a választott továbbképzés címe:’The 4 Cs: Communication, Creativity, Critical Thinking and Collaboration’ volt.

Dublint picit ismertem már, egész jól tájékozódtam, vártam az első napot a ’Teacher Training Center’-ben.

Nagyon kedves csoporttársaim francia, olasz, német, szlovák, lengyel nyelvterületekről érkeztek, illetve egyikük a Madagaszkár melletti Réunion szigetéről jött. Remek, odaadó és lelkes tanárunk, Miriam Stewart, mindent megtett, hogy tényleg hasznosak legyenek a Dublinban töltött napok.

Napi öt óránk volt, a maradék időben felfedeztem a fővárost és a környéket. Dublin varázslatos! Az utolsó napon a központ által szervezett kiránduláson vettem részt, Glendalough és környéke volt az úticélunk, valamint a Russborough-kastély.

Az Írországban töltött idő nyitottabbá és elfogadóbbá tett. A továbbképzésről részletesebb információ a ppt.-ben olvasható. A képek külön mellékletben találhatók.

Köszönöm a lehetőséget!

Réti Anikó