Oldal kiválasztása

Comenius program – Diktatúrától a demokráciáig, a széttagolt Európától az egységes Európáig című projekt

Első találkozó – 2014. február – Düsseldörf

Hétvége I.

Pénteken korán reggel indultunk kisbusszal Pestre, a repülőtérre. Két kísérő tanárunk Schindler László tanár úr és Eich Mária tanárnő volt. Már nagyon izgatott voltam, mert eddig még egyszer sem repültem. Szerencsére minden rendben volt, a repülést nagyon élveztem. A másfél óra nagyon hamar eltelt, majd megérkeztünk Düsseldorfba. A fogadóink már vártak ránk, hatalmas mosollyal az arcukon fogadtak minket. Mikor mindenki megtalálta a párját, elindultunk haza. Az én fogadó családom Duisburgban lakott, egy Düsseldorf mellett lévő városban. Mielőtt hazaértünk, még beugrottunk bevásárolni, majd ebéd után elmentünk Duisburgban egy nagy bevásárlóközpontba. Másnap bementünk vonattal Düsseldorfba és elmentünk a tévétoronyhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Düsseldorfban nemsokára kezdődik a karnevál, és ezért a tévétoronyban díszruhába öltözött zenekar játszott körbe-körbe menetelve. Utána a Neandertalmuseumba mentünk. Nagyon érdekes volt a múzeum, mindenféle dolog ki volt állítva, ami a neandervölgyi emberekhez köthető. Utána Essenbe mentünk, egy közeli városba, ahol egy nagy bevásárlóközpontban nézelődtünk, vásároltunk. Estefele pedig útba ejtettünk egy nagyon hangulatos éttermet. Az étterem amerikai-western stílusú étterem volt, ahol óriás hamburgert ettünk sültkrumplival. Nagyon tetszett az étterem és minden nagyon finom volt. Vasárnap Kölnbe mentünk, ahol megnéztük a dómot, ami nagyon szép és hatalmas. Aztán egy hídon sétáltunk, ami tele volt lakattal és ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Délután pedig elmentünk a csokimúzeumba, ahol megnézhettük hogyan készül a csoki, sőt még egy csoki szökőkutat is láthattunk. Este bepakoltunk másnapra, majd hamar lefeküdtünk, mert másnap korán indultunk Lipcsébe. Nagyon jól éreztem magam a hétvégén, örülök, hogy ennyi mindent megnézhettem.

Hétvége II.

Péntek reggel korán indultunk Veszprémből, és fél tizenkettőkor már Düsseldorfban voltunk. Mindenki megkereste a vendéglátóját, és hazament ebédelni. Az én családom Ratingenben, Düsseldorf elővárosában lakott, ami nagyon közel volt a városhoz, és villamossal könnyen meg lehetett közelíteni.
Délután háromkor találkoztunk a belvárosban a vendéglátóm néhány barátjával, akik szintén magyarokat fogadtak, így nem kellett egyedül lennem.
Először elmentünk a Primark-ba, ami egy hatalmas bevásárlóközpont, tele a legszebb ruhákkal. Szezon végi kiárusítás volt, és hihetetlenül olcsó volt minden. Azt sem tudtuk, hova kapjunk hirtelen. Minden nagyon jól nézett ki, és sok minden volt csak egy euróért. Telepakoltuk a bevásárlótáskát, de olyan nagy volt a sor a próbafülkéknél, hogy nem tudtunk mindent felpróbálni, mert egyszerre csak nyolc ruhadarabot lehetett bevinni, és utána újra végig kellett állni a sort a következő nyolchoz. A pénztárral is meggyűlt a bajunk, mert nem jöttünk rá először, hogy milyen rend szerint működik. A németekkel megbeszéltük, hogy egy óra vásárlás után találkozunk, így nem vettünk túl sok dolgot.
Ezután elmentünk kávézni a Starbucksba, majd metróval a tévétoronyhoz, ahonnan rengeteg képet csináltunk. Gyönyörű kilátás nyílt a Rajnára.
Innen autóval hazamentünk, megvacsoráztunk, és néhány órát csak zenét hallgattunk és beszélgettünk. Este pedig elsétáltunk a kisváros mozijába. Nagyon vicces volt, mert a vászon alig volt négy m2, viszont a jegy ára majdnem nyolc euró volt. Voltak reklámok az elején, és az egyik egy jégkrém reklám volt, aminek a végén felkapcsolódtak a lámpák, és a jegyszedő bácsi bejött egy doboz jégkrémmel, aminek a reklámját pár másodperccel korábban néztük végig. Egy német vígjátékot néztünk meg. Nem volt olyan rossz, de a végére már nagyon fáradtak lettünk, és nem tudtunk másra gondolni, csak egy jó meleg ágyra. A szülőknek kellett eljönniük értünk, mert Németországban az a szabály, hogy 18 éven aluliak nem tartózkodhatnak este tíz után egyedül az utcán.
Másnap sokáig aludtunk, majd bementünk a városba sétálni. Megmutatták a főbb nevezetességeket, és egy kicsit vásároltunk. Egy sushi bárban ebédeltünk, majd hazamentünk, és tévét néztünk. Estefelé átjöttek a lány barátai két lengyel cserediákkal, és megnéztünk egy Emma Watsonos filmet.
Vasárnap elmentünk egy mászó-kiállításra Düsseldorfba, ahol egy drótból készült pókhálószerűségen kellett mászni, úgy, hogy alattad csak a szakadék volt.
Nagyon félelmetes volt, ráadásul a drót meg is vághatta a kezedet, ha rosszul fogtad meg. A cserediákomnak elkezdett vérezni az ujja, rosszul lett, majdnem elájult, és így hamar le kellett jönnünk.
Délután megnéztük a húga három órás balettelőadását az iskolájában. Korán mentünk lefeküdni, mert hétfőn fél hétkor már az iskolánál kellett lennünk, hogy induljunk Lipcsébe.

Hétvége III.

Düsseldorfi utazásunk során az első három napot családoknál töltöttük. Miután elhagytuk a repülőteret a kijelölt fogadócsaládhoz utaztunk, és megismerkedtünk velük. A péntek délután Düsseldorf felfedezésével telt el. Megnéztük a várost a német cserediákommal, elvitt vásárolgatni, így megláttam Düsseldorf hatalmas bevásárló utcáit.
Szombat délelőtt a cserediákom anyukájával és testvérével töltöttem, akik a város főbb látnivalóit mutatták be. Délután két német lánnyal, és azok cserediákjaival mentünk moziba és pizzázni. A film vége után a cserediákom apukája jött értünk, mert Németországban a kiskorúak 10 óra után nem lehetnek egyedül az utcákon.
Vasárnap kirándulást szervezett számomra a család. Voltunk Bonnban egy történelmi múzeumban, ahol a német történelem volt bemutatva a II. világháborútól napjainkig. Itt rácsodálkoztam arra, mennyire tabu a németetek között a 1940-es évek történései. Ezek után a kölni dómot néztük meg, és mentünk fel az ottani kilátóba. Este egy görög étteremben ebédeltünk, majd később bepakoltunk a lipcsei utazáshoz.
A német fogadócsalád nagyon kedves volt hozzám mindvégig, mindenkivel jól kijöttem, és a cserediákommal is barátok lettünk.

Hétvége IV.

A hétvégét a fogadó családommal töltöttem. Szerencsére egyáltalán nem adódtak kínos pillanatok, kezdettől fogva nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Úgy éreztem magam, mintha én is családtag lettem volna.
Szombaton Kölnbe utaztuk. Először a Csokoládé Múzeumba látogattunk el, ahol láthattam milyen folyamatokon keresztül készül el a csokoládé, sőt én magam is készíthettem. Később megnéztük a Kölni Dómot, ami gyönyörűszép volt. Végül egy kínai éteremben vacsoráztunk.
Vasárnap Essenbe utaztunk. Van ott egy múzeum, a Ruhr Múzeum, ahol láthatjuk, hogy éltek az emberek száz évvel ezelőtt. Délután tévét néztünk, majd becsomagoltam, hétfőn ugyanis Lipcsébe utaztunk a csoporttal.

Hétfő

Hétfőn nagyon korán keltünk, hogy hét órakor elindulhassunk Lipcsébe. A buszon találkozunk az egész csapattal először. Mindenki lelkesen mesélt a hétvégéjéről, és hamar kiderült, hogy mindenki jól érezte magát. A hétórás buszút alatt kétszer álltunk meg pihenni. Már az utazás közben elkezdődtek a feladataink. Kilenc himnuszt hallgattunk meg, és el kellett dönteni, hogy melyik országhoz tartozik.
Délután kettőkor érkeztünk meg Lipcsébe, és rögtön elfoglaltuk a szállást. Mi dönthettük el, hogy kivel szeretnénk egy szobában lenni. Leggyakrabban ketten voltak egy szobában, de előfordult néha egy hármas beosztás is.
Egy kis pihenő után újra buszba ültünk, és elmentünk a Runde Ecke múzeumba, ahol két részre szakadtunk. Mi sajnos véletlenül abba a csoportba kerültünk, ahol a lengyelek és a litvánok voltak. Ez azért volt rossz, mert ők nem beszéltek semmilyen nyelven, ezért az idegenvezető német szövegét az egyik német tanár lefordította angolra, hogy a litván tanárnők megértsék, majd ők angolról litvánra, közben a lengyeleknek németről fordított az ő tanárnőjük. Így mindent meg kellett hallgatnunk négyszer, és ez szörnyen unalmas volt.
Hatra vissza kellett menni a szállodába, hogy részt vegyünk a program megnyitóján. Itt alá kellett írni néhány papírt, és megkaptuk a karszalagot, amivel az ebédlőben ehettünk. Ezt ki is használtuk, és gyorsan elmentünk enni. Nekem nagyon ízlett a vacsora, gondoltak a vegetáriánusokra is, egyáltalán nem volt vele semmi gond.
Vacsora után szabadprogram volt, ki lehetett menni a városba, de csak este tízig, mert még 18 éven aluliak voltunk. A szálloda nagyon jó helyen volt, közel volt mindenhez, közvetlenül a főpályaudvar mellett volt.

Kedd

Ez volt a második napunk Lipcsében. 8 órakor volt reggeli. Utána egyből indultunk a Zeitgeschichtliche Forum-ba. Itt egy nagyon érdekes kiállítást nézhetünk meg arról, hogy hogyan is alakult ki az NDK és az NSZK, milyenek voltak a mindennapok az NDK-ban, hogyan szűnt meg az állam. Megnézhettük, hogyan is nézett ki egy ház belülről ebben a időben. Szerencsére mindent jól lehetett érteni, mert mindenkinek saját fülhallgatója volt, így nem volt probléma, ha kicsit távolabb álltunk a csoportvezetőtől.
Ezek után volt egy kis szabadidőnk. Mivel a fórum a belváros közepén volt, így könnyen el tudtuk tölteni az időt.
Délután Christoph Wonneberger tartott nekünk előadást. A Nikolaikirche lelkészeként fontos szerepe volt az 1989-es békés forradalomban. Hiszen az általa tartott hétfői misékből lett végül egy hatalmas demonstráció. Sokat mesélt az életéről és arról is, hogy miért ment egyre több és több ember a hétfői misékre. Elmondta, hogy ő hogyan élte meg ezt az időszakot.
Utána visszamentünk a hotelbe, ahol vacsora után megint volt kimenőnk este 10-ig. Jó volt, mert a szabadidőnkben meg tudtunk ismerkedni más országok diákjaival is.

Szerda

Lipcsében az időnk nagy részét múzeumokban töltöttük el. A rendszerváltásról szóló anyagok megtekintése napi rutinná vált, így a kis csapatunk már kevesebb negatív hozzászólással lépett be a Runde Ecke nevű múzeumban. Itt egy új fajtáját próbálhattuk ki a körbevezetésnek, hiszen nekünk, diákoknak kellett egy előzetes felkészülés után bemutatni a többieknek a kiállító teremben lévő tárgyakat. Személy szerint, nekem ez a körbevezetési mód tetszett a legjobban, mert interaktívan tudtuk megérteni az ott látottakat. Délután városnézésen vettünk részt, ahol a demonstráció helyeit látogattuk meg időrendi sorrendben. Voltunk a Nikolai Kirchénél, a Marktplatzon, Thomaskirche belsejét is megnéztük. Végül az Augustusplatz következett, amitől nem messze az egyetem épülete áll. Késő délután egy beszélgetésen vettünk részt, ahol a rendszerváltásról, és NSZK-ról volt szó. Nekem ez a beszélgetés nagyon megerőltető volt, mert végig németül beszéltek.Este szabadprogram volt, így mindenki kimehetett a városba, de 10 órára a hotelban kellett lennünk.

Csütörtök

az utolsó napunk volt Lipcsében. Nagyon jól reztük ott magunkat, sok embert ismertünk meg és rengeteget tanultuk. Az utolsó napon elmentünk egy múzeumba, az ASISI múzeumba. Yadegar Asisi hatalmas, 360°-os panorámája mutatta be Lipcse városát a Napóleon elleni „Népek csatája” után. A kísérő kiállítás keretében Lipcsét láthattuk a csata előestéjén. Egy emocionális és intuitív idegenvezetés segítségével a panoráma körül a várost kereskedelmi-, tudományos-, zenei városként valamint polgári városként láthattuk, amely akkor a világ legnagyobb csatájának helyszíne volt. Az óriási komplexum létrehozását egy film mutatta be.

Péntek

Péntek reggel, aki akart, bemehetett a fogadódiákjával az órákra az iskolában. 10 órakor találkoztunk az iskola aulájában, ahol kiértékeltük a hetet. Minden ország más-más színű matricát kapott, amit fel kellett ragasztani négy lapra, aszerint hogy mennyire tetszettet az adott kategóriák. A négy kategória a következő volt: Hétvége a családoknál, Program Lipcsében, Szabadidő Lipcsében és Nemzetközi csoportok, azaz hogy vegyes csoportokban voltunk. A cím alatt körök voltak, minél beljebb került a matrica annál jobban tetszett az adott kategória. Összességében szinte minden lapon tele volt a legbelső kör. A következő feladat a hét dokumentálása volt. Vegyes csoportokat alkottunk és úgy dolgoztunk. Valaki prezentációt, valaki plakátot csinált, valaki pedig szöveget írt. Délben együtt ebédeltünk az iskola ebédlőjében, majd délután szabadprogram volt 3-ig. Mi elmentünk a fogadóink vezetésével egy hangulatos fagyizóba, utána sétáltunk a Rajna partján. 3 órakor találkoztunk, majd vonattal elmentünk Duisburgba, ahol egy közösségi ház állt rendelkezésünkre aznap estére a zárórendezvényre. Amikor odaértünk, elmondták mi lesz várhatóan a program, és azt is megtudtuk, hogy jönnek a német cserediákok szülei is, így estére körülbelül 80-an leszünk. Kicsit izgultunk, hogy 80 ember előtt kell majd beszélnünk. Gyorsan mindenki munkába lendült, átrendeztük a termet és a délelőtti prezentációkat véglegesítettük. Mi még átvettük a Magyarországról szóló prezentációnkat is, ugyanis a vendég országoknak be kellett mutatniuk a saját országukat. Mindenki sütött, főzött még valami nemzeti specialitást is, mi tócsit készítettünk. Mikor megérkeztek a vendégek, elkezdődhetett az este. Először megkóstolhattuk a sok, jobbnál-jobban kinéző ételt. Örömmel tapasztaltuk, hogy a tócsi mind elfogyott. Miután szinte az összes étel elfogyott és mindenki jól lakott, előadtuk a délelőtti prezentációkat. Mikor ezzel is végeztünk, következtek egyesével az országok: Lengyelország, Litvánia, Románia, végül Magyarország. A lengyelek sajnos nem tudtak németül és angolul se nagyon, így ők nem beszéltek a prezentáció alatt, viszont sok szép képet vetítettek le az országukról, a végén pedig előadtak egy lengyel táncot. A litvánok kezdésként elénekeltek egy litván dalt, majd mivel ők se nagyon tudtak németül, angolul beszéltek az országukról. Bemutatták az iskolájukat is, és zárásként megnézhettünk egy vicces videót a tanárjaikról. A következő ország Románia volt. Először bemutatták Nagyszebent, a várost ahonnan jöttek, majd a különböző román népviseletekről beszéltek. Be is öltöztek, így élőben is meg tudtuk nézni a népviseletet. A legvégén jöttünk mi. Bemutattuk hazánkat, majd zárásként elénekeltük a „Tavaszi szél vizet áraszt”-ot. Egy kicsit tanítgattuk őket, hogy együtt tudjuk énekelni. A kottát kivetítettük, és miután elismételték utánunk a sorokat, megpróbáltuk közösen elénekelni. Nagyon jó érzés volt látni, hogy 80 ember együtt énekli velünk ezt a magyar dalt. Aztán lassan vége lett az estének, eljött az ideje a búcsúnak. Nem tudtuk biztosan, hogy fogunk-e még másnap a reptéren találkozni, így mindenki elbúcsúzott egymástól. Mindenki szomorú volt, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hét és már indulni is kell haza. A búcsúzás után mindenki hazament, hiszen másnap már korán reggel kint kellett lenni a reptéren. Másnap a reptéren elbúcsúztunk fogadócsaládjainktól és a többiektől, akikkel még összefutottunk, majd még egy utolsót intve nekik, indultunk is.

Második találkozó – 2014. március – Veszprém

 Hétvége

 Péntek este érkeztek meg a román, lengyel, litván cserediákjaink Veszprémbe. Akikkel már pénteken találkoztunk, azok a szombat délelőttöt már a családjaikkal töltötték. Szombaton érkeztek meg a német cserediákok. A délutáni programunk egy ismerkedés volt a „Deutsches Haus”-ban, amelyet Kiss Andrea tanárnő vezérletével élvezhettünk. Csoportokat alkottunk, egy csoportban nyolc fő volt, a négy magyar diák mellé országból egy cserediák csatlakozott. Játékos feladatokon vettünk részt, mint például Activity.

A vasárnap családi programokkal telt. A programok között volt bobozás, vásárlás, városnézés, túrázás és állatkert. Mindenki nagyon élvezte. Az állatkertben megnézhettük az újszülött zsiráfot, és az igazgatóúr segítségével körbejártuk az állatkertet.

Hétfő

Hétfő reggel Schultz Zoltán, a Lovassy László Gimnázium igazgatója köszöntött minket. Rövid beszédét az iskoláról mind német, mind angol nyelvre lefordították.

Ezután Veszprém város polgármestere üdvözölte a csoportot a Városháza legszebb termében, valamint egy érdekes előadást hallgathattunk meg a város vezetéséről, szintén három nyelven.

Ezt követően kezdődött a munkánk a levéltárban. A nap folyamán előadásokat hallhattunk az 1945-1990 közötti időszakról, nemcsak Schindler László tanár úrtól, hanem a 9.B osztály tanulóitól is. Délután mindenki szabadon választhatott programot, sokan döntöttek a városnézés mellett.

Kedd

Kedden nyolc órakor az egész csoport találkozott az iskola előtt. Egy külön busszal indultunk Budapestre. Először busszal felmentünk a Gellért-hegyre. Fényképeket készítettünk, és meghallgattunk néhány érdekes információt az idegenvezetőnktől.

Utána a várba mentünk, ahol volt egy kis szabadprogram a Halászbástyánál. Gyönyörű volt az idő, nagyon jól éreztük magunkat

Miután busszal megtekintettük a város főbb nevezetességeit, egyórás szabadprogram következett, amit legtöbben vásárlással töltöttek.

Ezután az újonnan felújított Kossuth téren találkoztunk, majd megnéztük a Parlamentet. Ott Balog Zoltán miniszter úrral találkoztunk, aki nagyon sok érdekességet mesélt az épületről, a magyar történelemről és saját politikai pályafutásáról. Megnéztük a Szent Koronát, és a volt alsóház üléstermét.

Utána a Terror Házába mentünk, ahol az ötvenes évek politikájával szembesültünk.

Hamar hazaindultunk. Hangulatos volt a buszút, mindenki nagyon elfáradt, de a rengeteg új tudástól felfokozott izgalmi állapotban tértünk haza, ahol mély álomba merültünk.

Szerda

Szerdán reggel a Megyei Levéltár épületében találkoztunk. Ezután Schindler László tanár úr tartott egy kis eligazítást a csoportnak.

Az eligazítás után nyolcas csoportokban dolgoztunk. Minden csoport interjút készített egy-egy „szemtanúval”, aki a rendszerváltás éveiről mesélt különböző aspektusokból. Az interjúról hangfelvételt készült, melyet minden csoport, különböző eszközökkel készített. Riportalanyaink voltak: Asztalos István tanár úr, az 1990-es választásokon az MSZP képviselőjelöltje, dr. Hegedűs Tamás az MDF Veszprém megyei szervezője, Heilig Ferenc, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának tagja, dr. Janka Ferenc, a görög-katolikus egyház képviselője, Melles Árpád a Balluff veszprémi üzemegységének alapítója.

Az interjú után szünetet tartottunk, így mindenki megebédelhetett. Ebéd után közösen elbuszoztunk Herendre, hogy megnézzük a világhírű porcelánmanufaktúrát. Itt körülbelül egy órát töltöttünk, mialatt német nyelvű idegenvezetéssel körbejártuk a kiállítást.

Ezután visszautaztunk Veszprémbe, ahol mindenki szabadon szervezhetett magának programot a nap további részére.

Csütörtök

Kilenckor találkoztunk a levéltárban. Fél egyig minden csoport a saját prezentációján dolgozott. Ezután fél óra szabadidőnk volt. A szabadidő elteltével Balatonfüredre utaztunk busszal, innen hajóval tovább mentünk Tihanyba. Megnéztük a várost, majd a szabadidő alatt lehetőségünk volt ajándékot vásárolni. Négykor indultunk vissza Füredre, ahol negyed hatig sétáltunk a Balaton mentén. Hatra értünk vissza Veszprémbe, ahonnan néhányan hazamentek, de akadtak olyanok is, akik cserediákjaikkal együtt elmentek sétálni vagy kávézni.

Péntek

A pénteki nap mindannyiunk számára izgalmas volt. Megmutathattuk a szüleinknek, tanárainknak, hogy nem csak simán „lógtunk” az iskolából, hanem keményen dolgoztunk. Minden csoport a délelőtt folyamán elvégezte az utolsó simításokat a prezentációkon, majd kaptunk némi szabadidőt a városban, ami pont arra volt elég, hogy nyugodtan megebédelhessünk. Ezután visszatértünk a levéltárba, ahol nagy izgalmak közepette előadhattuk a különböző témákról készült kiselőadásainkat. Azt kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült mind, és a szülőknek is kifejezetten tetszett. Azután elment szinte az egész csoport közösen egyet pizzázni, majd a városba picit sétálgatni, persze nem olyan sokáig, mert másnap a legtöbb cserediák nagyon korán utazott haza.

Összefoglalva:

„Ez nem kirándulás, hanem tanulás”, hogy Schindler László tanár úr szavait idézzem. Nem lehetett összehasonlítani egy iskolában eltöltött héttel, de még ha máshogy is, sok új dolgot tudhattunk meg Magyarországról, a rendszerváltásról, és persze a külföldi cserediákjainkról. Bárcsak mindig ily módon tanulhatnánk! Kötetlenebbek voltunk, vidámabbak, és persze nyelvtanulás szempontjából nagyon sokat segített minden egyes diáknak. A programok jól meg voltak szervezve, és pontosan be volt osztva minden, ezért az a szó, hogy unalom ezen a héten ismeretlenné vált számunkra. Sok új barátság született, ami a jövőben akár még hasznos is lehet. Mindent egybe véve, nagyon jól sikerült ez a projekt, és jól éreztük magunkat.

Harmadik találkozó – 2014. május-június – Lengyelország

Május 26. hétfő

 2014. május 26-án délben indultunk az iskola elől, hogy a nemzetközi Comenius projekt keretében egy hetet töltsünk el Lengyelországban. Először Budapestről, a Liszt Ferenc repülőtérről Varsóba, majd onnan átszállással Gdanskba repültünk. A reptéren már vártak ránk a cserediákjaink, hogy elvigyenek minket a szállásunkra. Bár fogadóink egy Gdansktól 180 km-re fekvő lengyel kisvárosban, Dza³dowoban laknak, az első 2 napot a Gdynia-Sopot-Gdansk várostrióban töltöttük egy diákszálláson. A szálló felülmúlta minden elképzelésünket – természetesen rossz értelemben… Meg kellett küzdenünk a hideggel, a rossz ágyakkal, a meleg víz hiányával, és a percekre lévő zuhanyzóval, de az ellátás nagyon jó volt. Csak késő este érkeztünk meg, szóval az ismerkedést sajnos el kellett napolnunk.

Am 26. Mai 2014 sind wir im Rahmen des Comenius Projekts nach Polen geflogen. Zuerst sind wir aus Budapest nach Warsaw, dann mit einem anderen Flugzeug, nach Danzig. Dort wurden wir von unseren Austauschschülerinnen empfangen. Obwohl sie in einer kleinen Stadt, in Dzialdowo leben, die etwa 180 km von Danzig entfernt liegt, haben wir die ersten 2 Tage in Gdynia-Sopot-Danzig verbracht. Wir haben in Gdynia in einem Pfadfinderstamm gewohnt. Das war eine große Herausforderung…wir mussten mit der kalten Temperatur, den schlechten Betten, mit dem weit liegenden Badezimmer und dem Mangel an warmem Wassers ringen. Aber die Speisen waren sehr lecker.

Leider sind wir nur am Abend angekommen, deshalb konnten wir uns am ersten Tag die anderen nicht treffen.

Május 27. kedd – Gdansk

A második napon az egykori hanzavárosba, Gdanskba kirándultunk. Mindannyian reggel kilenckor indultunk busszal az iskola elől Dzialdowóból. Tizenegy óra felé végre megérkeztünk, és az ,,Út a szabadsághoz” nevet viselő múzeumot tekintettük meg. Ott egy feladatlapot kellett kitöltenünk, ami a későbbi projektmunkánál hasznos segítségnek bizonyult.

Ezután egy idegenvezető mesélt nekünk a város történetéről és nevezetességeiről, majd kaptunk két óra szabadidőt. Mindenkinek volt lehetősége egyedül is megnézni a belvárost, enni és inni valamit.

16:45-re mindenkinek a Neptun kútnál kellett gyülekeznie. Ezután visszabuszoztunk Dzialdowoba, ahol az estét a fogadó családokkal tölthettük.

Május 28. szerda (3. nap)

A gdynai szállással adódott problémák miatt szerdán már a fogadó családoknál ébredtünk. Korábban kellett kelnünk, mivel az út Dzia³dowoból Gdyniáig körülbelül 3 óra volt busszal.

Amikor megérkeztünk Gdyniába az előzőnapi (német) idegenvezetőnk is felszállt a buszra és elmondta az aznapi programot és a feladatainkat. Először vegyes csoportokat kellett kialakítanunk, ami azt jelentette, hogy 2 azonos (idegen) országból érkezett diák nem kerülhetett ugyanabba csapatba, tehát csak a hazaiak lehettek többen.

Miután összeálltak a csoportok, kaptunk egy térképet, valamint egy német nyelvű feladatsort is, amit csak úgy lehetett kitölteni, ha ellátogatunk a térképünkön kijelölt helyekre. Mindenki kapott ezenkívül még egy 10 órás bérletet, amivel bármely tömegközlekedési eszközön utazhattunk. Sajnos kevés idő állt a rendelkezésünkre, így egyik csapatnak sem sikerült az összes kijelölt pontra eljutnia.

A térképes feladat után Sopotba látogathattunk el, amely híres a gyönyörű mólójáról, ám a hideg idő miatt csak kevesen vállalták be, hogy megnézzék. A többség valamelyik gyorsétteremben lelt menedékre.

Fáradtan, átfázva, de élményekkel telve szálltunk vissza a buszra Sopotban, mivel még várt ránk egy 3 órás út vissza, Dzialdowoba. Körülbelül 7 óra felé értünk haza.

Mittwoch (3. Tag)

Wegen der Probleme mit unserer Unterkunft in Gdynia sind wir am Mittwoch schon bei den Gastfamilien in Dzialdowo erwacht. Wir sind früher aufgestanden, weil der Weg aus Dzialdowo nach Gdynia 3 Stunden lang mit dem Bus gedauert hatte.

Als wir in Gdynia angekommen sind, ist unsere Fremdenführerin von gestern in den Bus auch eingestiegen und sie hat die Programme von jenem Tag und unsere Aufgaben erzählt. Wir mussten zuerst gemischte Gruppen machen. Das bedeutete, dass 2 Schüler aus dem gleichen fremden Land in der gleichen Gruppe nicht sein durften, also konnten nur einige Heimischen zusammen sein.

Nachdem die Gruppen fertig gemacht wurden, bekamen wir einen Stadtplan und ein deutsches Aufgabenblatt, das wir nur so ausfüllen konnten, wenn wir die Orte besucht haben, die auf der Landkarte markiert waren. Alle haben noch eine Fahrkarte bekommen, die 10 Stunden lang gültig war und wir konnten damit die öffentlichen Verkehrsmittel benutzen. Leider hatten wir wenig Zeit alle Orte zu besuchen und es gab keine solche Gruppe, die alle Orte sehen konnte.

Nach dieser Aufgabe sind wir nach Sopot gefahren. Diese wunderschöne Stadt ist von ihrer Mole berühmt, aber nur wenige Leute haben sich getraut, weil das Wetter sehr schlecht war. Fast alle sind in verschiedene Fastfood-Restaurants gegangen und dort sich erwärmt.

Május 29. csütörtök

Ettől a naptól kezdve beigazolódott, hogy ez a projekt valóban nem csupán kirándulás. 9 órakor találkoztunk az iskolavezetéssel és körbevezettek minket vendéglátóink iskolájában, ahol egy emlékteremben egy kicsit az iskola múltjába is belátást kaptunk. Ezután nekiláttunk a projektmunkának. Számítógépek segítségével feldolgoztuk, az előző napokon gyűjtött információkat. A finom ebéd után a városházán néztünk meg egy érdekes interaktív múzeumot a német lovagrendről. Ezután sokan hazamentünk készülődni, mert egy közös vacsorára voltunk hivatalosak a diszkó „DOMINO”-ba. A vacsora után még sokáig táncoltak a diákok és a tanárok is, majd 11 óra felé hazamentünk, mert tudtuk, hogy holnap még kemény munka vár ránk.

29. Mai – Donnerstag

Von diesem Tag konnten wir echt sehen, dass das Projekt kein Urlaub ist. Um 9 Uhr trafen wir uns mit der Schulleitung der Schule unserer Gastgeber. Wir besichtigten auch ihre Schule und sahen uns eine ständige Ausstellung über das Leben der Schule an. Danach begann die Arbeit in einem modernen Gebäude, wo viele Computer uns zur Verfügung standen. Wir haben in internationalen Gruppen Präsentationen darüber zusammengestellt, was wir an den vorigen Tagen über die politische Wende in Polen erfuhren. Nach dem leckeren Mittagessen besuchten wir ein Museum im Rathaus in Dzialdowo, wo wir viel Interessantes über den Deutschen Ritterorden erfuhren. Danach hatten wir Freizeit. Viele von uns gingen nach Hause, um unsere Kleidung zu tauschen, weil wir zu einem gemeinsamen Abendessen in die Disco „DOMINO” eingeladen waren. Dort tanzten fast alle Schüler/innen und Lehrer/innen sehr viel, und etwa um 11 Uhr gingen wir müde nach Hause, weil wir wussten, dass wir morgen noch arbeiten und dann präsentieren müssen.

Május 30. péntek

A hét végére lassan már mindenki kicsit fáradt volt, de délelőtt még tökéletesítettük az előző napi prezentációinkat. Ezen kívül szintén csoportokban logót terveztünk a projektnek, amik közül szavazással kiválasztottuk a legjobbat a Lengyelországi projektmunka logójának. Ebéd után kaptunk egy kis szabadidőt, mert 4-kor már kezdődött a prezentációk előadása, amin a cserediákjaink családja is részt vehetett. Először Dzialdowo tartott egy rövid beszédet, majd a lengyel rendszerváltásról prezentáltak a csoportok. Ezek után a vendégek bemutatták iskolájukat, városukat, országukat. Egyesek videót mutattak nekünk, mások táncoltak, mi/a magyarok pedig egy magyar népdalt tanítottunk/tanítottak a többieknek. Szerintem nagyon vidáman telt a délután és jó volt látni a munkánk gyümölcsét.

30. Mai – Freitag

Am Ende der Woche waren schon alle ein bisschen müde, aber an diesem Tag am Vormittag beendeten die Gruppen ihre Präsentationen, und zeichneten wunderschöne Logos des Projektes, unter denen am Ende das Beste zum Logo des COMENIUS Projektes in Polen ausgewählt wurde. Als wir fertig waren haben wir wieder warmes Mittagessen bekommen. Danach hatten wir bis 16 Uhr Freizeit. Um 16 Uhr begannen die Präsentationen. Erstens hielt der Bürgermeister von Dzialdowo eine Rede, dann präsentierten wir zuerst in den internationalen Gruppen das Material über die politische Lage, über die Wahl in Polen. Danach kamen die lustigen Präsentationen der Gäste. Einige zeigten Videos, über ihre Schule, tanzten oder wir/die Ungarn/ brachten den anderen zum Beispiel auch ein ungarisches Volkslied bei. Die Familie der Gastgeber konnten sich die Präsentationen ansehen. Meiner Meinung nach war es echt schön, die Ergebnisse unserer Arbeit zu sehen.

Május 31. szombat

Szombaton Torunban voltunk kirándulni. Mindenkinek a dzialdowoi iskolánál kellett lennie már fél kilencre, hogy a busz pontosan kilenckor elindulhasson. Délben érkeztünk Torunba, ahol egy kedves idegenvezető vezetésével végigsétáltunk a belvároson. Miután mindent megnéztünk, amit érdemes volt, kaptunk két és fél óra szabadidőt. Csak fél ötre kellett a Kopernikus szobránál lennünk. Ezután hazautaztunk Dzialdowoba, ahol végre kipihenhettük magunkat.

31. Mai – Samstag

Am Samstag machten wir nach Torun einen Ausflug. Alle mussten pünktlich um halb 9 an der Schule in Dzaldowio sein, damit wir um 9 Uhr losfahren konnten. Wir waren um 12 Uhr in der Stadt, wo schon eine nette Fremdenführerin auf uns wartete und alles Mögliche in der Stadt zeigte. Danach bekamen wir zwei und halb Stunden Freizeit, nur um halb fünf sollten wir am Kopernikus Denkmal sein. Danch fuhren wir nach Hause nach Dzaldowo, wo wir uns endlich ausruhen konnten.

Június 1. Vasárnap

A délelőttöt legfőképp alvással töltöttük. Reggeli után még egy kis beszélgetésre volt idő, aztán elmentünk a közeli boltba, ahol lengyel édességet vettünk az otthoniaknak. Ebédre pirogit ettünk, majd elindultunk a városközpontba.

Minden év június első vasárnapján van a gyereknap, amit az Egyház szervez. A részvétel ingyenes volt, a színpadon különböző műsorokkal szórakoztatták a közönséget, a kisebbeknek légvár és mászó-fal biztosította a felhőtlen örömet. A mi feladatunk az adományok szétosztása volt. Ha egy gyerek teljesítette az adott feladatot (célba dobás, rajzolás, biciklis verseny stb.), akkor a ruhák, müzlik vagy játékok valamelyikét tudhatta magáénak. A fárasztó nap után egy kebabozóban pihentük ki a napi fáradalmakat. Este már csak a fürdésre és a pakolásra volt energiánk…

1. Juni – Sonntag

Am Morgen haben wir lange geschlafen. Nach dem Frühstück haben wir ein wenig mit der Familie gesprochen, danach sind wir zum Supermarkt gegangen, wo wir spezielle polnische Süßigkeiten kaufen konnten. Zum Mittagessen haben wir „Pirogi” gegessen, dann sind wir im Stadtzentrum spazieren gegangen.

Am ersten Sonntag im Juni findet der Kindertag statt. Diesen Tag organisiert die Kirche, daran man kostenlos teilnehmen kann. Auf der Bühne sind verschiedene Produktionen, für die Kinder sind Luftschlösse aufgestellt. Wir haben aus verschiedenen Spenden (Spielzeuge, Kleidungsstücke, etc.) den Kindern gegeben, wenn sie den Aufgaben (Geschicklichkeitsspiele) gelöst haben. Am Ende des Tages sind wir noch in eine Kebab-Bar gegangen. Am Abend hatten wir nur noch Energie zum Duschen und schnell unsere Koffer zu packen denn am Montag in der Früh um 6.30 war Abfahrt angesagt.

Június 2. hétfő

Június 2-án reggel korán kellett kelnünk, hiszen hajnalban indultunk Dzialdowoból a gdanski reptérre. Mi magyarok könnyek között búcsúztunk el a cserediákjainktól, hiszen tudtuk, hogy a Comenius projekt keretében már nem találkozunk többet. Egy hosszúra nyúlt búcsúzkodás és néhány órás reptéri várakozás után – éppúgy, mint egy héttel korábban – először Varsóba, majd onnan már Budapestre repültünk. Ott már várt ránk egy kisbusz, ami visszahozott minket Veszprémbe. Kora esti megérkezésünkkel lezárult az izgalmakban bővelkedő, sok-sok emlékkel, ismerőssel és kalanddal szolgáló lengyelországi utazásunk.

Am 2. Juni mussten wir sehr früh aufstehen, weil wir am Morgen aus Dzialdowo nach Danzig gefahren sind. Als wir von unseren Austauschschülerinnen Abschied nehmen mussten, haben wir geweint, weil wir gewusst haben, dass wir in diesem Projekt uns nicht mehr treffen werden. Genau wie eine Woche früher, sind wir zuerst nach Warsaw, dann nach Budapest geflogen. Dort hat ein Bus gewartet, der uns nach Veszprém gebracht hat. Früh am Abend sind wir vor der Schule angekommen. Die Woche, die wir in Polen verbracht haben, war sehr aufregend, und hat uns viele neue Bekannte, Abenteuer und Erinnerungen gegeben.

Negyedik találkozó – 2014. október – Románia

Október 19. vasárnap

Reggel 6:25-kor indultunk el együtt a részt vevő országok diákjaival és tanáraival Budapestre, a Déli-pályaudvarra. Metróval eljutottunk a Keleti-pályaudvarra ahol felszálltunk a Romániába induló vonatunkra. Hosszú út várt ránk. Tíz óra utazás után megérkeztünk Nagyszebenbe ahol mindenkire várt a cserediákja és családja. Mindenki hazament, megvacsorázott és kialudta magát.

Volf Adrienn

Október 20. hétfő

A napot 9 órakor kezdtük az iskola aulájában. Az első órában ismerkedős játékok voltak, ahol megismerhették egymást a programokon résztvevő diákok, ezt követte az egész projektet összefoglaló előadás, aminek keretein belül betekintést nyerhettünk a romániai rendszerváltás eseményeibe. 11:30-tól a városházán fogadtak minket, majd ezt az ebéd követte. Kora délután Joachim Wittstock mutatta be, hogy a projekt városában, Nagyszebenben hogyan ment végbe a rendszerváltás, illetve az előadást követően egy városi körtúrán be is mutatta a főbb helyszíneket. 15 órától elkezdődtek a csoportmunkák, melyet megelőzően a diákokat beosztották a különböző csoportokba. egy csoportban 4 román, illetve 4 külföldi diák (minden országból 1-1) került. Délután 5 órától pedig szabad program volt.

Iszak Zsombor

Október 21. kedd

Keddre egy egész napos kirándulást szervezetek a projektben résztvevő diákok számára. Először egy Holzmengen nevű kis falut kerestünk fel. A hely érdekessége, hogy korábban soknemzetiségű falu volt, de elsősorban szászok lakták. Mivel azonban a határok megnyílása után a szászok nagy része Németországba költözött, ezért az ő egykori házaikat romák foglalták el. Ez nagyon meg is látszott a településen. Az egykori lakosok házai még mindig gyönyörűek, de több helyet a betelepülő új népesség jelentősen lelakott, és a falu infrastruktúrája is inkább egy ötven évvel ezelőtti képet mutatott. Az, hogy földúton közlekedtünk végig még nem is volt olyan különös, de azon azért eléggé megdöbbentem mikor megtudtam, hogy a házakban egyáltalán nincs, és a közeljövőben valószínűleg nem is lesz víz- és áramellátás. Tehát mondhatjuk, hogy ez a hely azért egy kisebb kulturális sokk is volt, ha nekünk, magyaroknak annyira nem is, de azért például a németeknél ez jobban érezhető volt. Elvégre nem minden nap szállsz ki arra a buszból, hogy egy helyen az emberek még mindig lovas kocsival közlekednek. Emellett azonban a falu még mindig tartogatott pár érdekességet. Először egy domb tetején álló erődtemplomot kerestünk fel. Ez a fajta templomtípus nagyon jellemző az itteni falvakra, mivel a török és más hódítók ellen így tudott védekezni a hely lakossága. Utána pedig az „Elijah” nevű segélyszervezet által épített házat látogattuk meg. Itt először az ötlött szembe, hogy a házban különféle hangszerek voltak találhatók, mint utólag kiderült nem véletlenül. A házban meghallgattuk a szervezet egyik tagjának előadását. Ő elmondta, hogy nagyjából a rendszerváltás óta foglalkoznak a romák problémájával, de nagyon nehéz őket rendesen beintegrálni a társadalomba, mivel már több generáció óta hiányzó tudásanyagot kéne átadni nekik. Ezért azt találták ki, hogy mivel ezeknek a családoknak sokszor már a vérükben ott van a zene, így a muzsika szeretete által akarják rábírni őket, hogy többet akarjanak megismerni a világról. Végül tehát azt mondhatom, hogy ez a kis kitérő Holzmengenbe nemcsak nagyon érdekes volt, hanem egyben tanulságos is, hiszen egy teljesen új társadalmi csoport életét ismerhettük meg jobban.
Ezután tovább folyattuk az utunkat a busszal. Legközelebb Trappoldban álltunk meg, ami szintén egy kisebb falu. Ezen a helyen is egy templomot kerestünk fel, amiről a faluban élő Sebastian Bethge tartott nekünk előadást. Róla érdemes tudni, hogy az irodalomhoz is erős szálak fűzik. Emellett, ami itt nekem még nagyon tetszett, hogy az előadás után még egy kisebb ebédre is meginvitáltak minket. Az udvarban ugyanis asztalok voltak felállítva, rajtuk mindenféle süteménnyel.
Az ebéd befejeztével a végcélunk, azaz Segesvár felé indultunk el. Ez a város egy domb tetején található, és szerintem nagyon szépen festett. Nem hiába tartozik a vidék híresebb történelmi városai közé. Miután megérkeztünk először egy helyi asszony elbeszélését hallgattuk meg, aki az erdélyi falvak 1989 előtti és utáni helyzetéről adott tájékoztatást. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a mondanivalójából úgy vettem ki, hogy hiába ez elnéptelenedés egyes vidékeken, az itteni falvak lakói mégis összefognak és egy jól működő közösséget alkotnak a cél érdekében. A beszámoló után egy- két óra szabadidő következett, amikor is a cserediákjainkkal együtt fel tudtuk keresni a város nevezetességeit, vagy egyszerűen csak beülhettünk egy kávézóba, ha ahhoz volt kedvünk. Én a partneremmel felmentem egy magasabb templom tornyába, ahol nagyon szép kilátás nyílt a hegyvidéki környezetre. Ezután pedig még sétáltunk egy kicsit a városban, így tudtam meg azt is, hogy Vlad Tepes, aki később Drakula grófként vonult be a történelembe, Segesváron született.
Ezt követően pedig, a hosszú nap végeztével hazaindultunk Nagyszebenbe.

Nagy Anita

Október 22. szerda

Reggel 9 órakor volt gyülekező az iskolában. Amikor mindenki megérkezett, együtt átsétáltunk a közelben található Altemberger Házba. Itt egy kiállítást néztünk meg a témával kapcsolatban, azaz az 1989-ben történtekről. A kiállítást diákok készítették egy történelemtanárral, aki szólt pár szót, hogyan is jött létre ez a kiállítás. A bevezetés után néztünk egy rövidfilmet, aztán két idős úrnak lehetett kérdéseket feltenni a forradalommal kapcsolatban. Érdekes dolgokat mondtak, hiszen átélték az akkori eseményeket.
A hét célja volt, hogy feldolgozzuk az 1989 végi eseményeket, ezzel jobban megismerni az ország helyzetét ezekben az időkben. Ezt öt csoportban tettük, amelyek közül én a rádiócsoportban voltam, tehát a hét végére egy kész rádióműsort kellett készítenünk. A kiállítás után folytattuk az előző napokban már elkezdett munkát. Ezen a napon csináltuk az interjúkat. Az első alany a korábban említett urak közül az egyik volt (Paul Philippi), a második egy író (Joachim Wittstock).
Délben kaptunk egy kis időt, elmehettünk ebédelni.
Mikor visszaértünk, a délelőtt csinált interjúkat hallgatás után be kellet gépelni. Amikor ezzel végeztünk, az aulában megnézhettünk egy előadást. Az ottani diákok bemutatták a szász táncot, ami a magyarországi sváb táncra emlékeztetett.
A bemutató után hazamehettünk, szabadon választhattunk esti programot.

Vörös László

Október 23. csütörtök

Ezen a napon is a megszokott időben kezdődött az első program (9:00), mely a vendég diákok számára szervezett városnézés volt különböző feladatokkal. 2-3 fős csoportokat kellett alkotni, melyek egy román és egy külföldi diákból álltak. Minden csoport kapott egy kis füzetet, melyekben kérdések voltak a város nevezetességeivel kapcsolatban. Ezekre a kérdésekre a román diákok segítségével kellett megadni a választ. Ez körülbelül két órát vett igénybe.
Ezután két órás csoportmunka következett, melyben már a pénteki prezentációk összeállításán dolgoztunk a megszokott termekben a meghatározott csoportvezetőkkel.
A csoportmunkát követően egy órás ebédszünet következett, amit mindenki a saját cserediákjával töltött. 
1400-1800: A nap legjelentősebb programja következett, az ASTRA NÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM meglátogatása. Nem a teljes diáklétszámmal érkeztünk, mert sokaknak a csoportjukkal kellett a projekteken dolgozni, hogy elkészüljenek a prezentációk. Ez a múzeum Európa legnagyobb szabadtéri múzeuma, 96 hektár nagyságú, melyből 40 hektáron terül el a kiállító terület. Eredetileg kerékpárokat béreltünk volna, és azzal mentünk volna a múzeumba, de a rossz idő miatt az egyik helyi buszjárattal mentünk.
A múzeumban két idegenvezetést választhattunk: egy angol és egy német csoportvezetést. Közösen a két csoportvezetővel bejártuk a kiállítást.
Majd ugyanazzal a menetrend szerinti busszal utaztunk vissza a városba.Az esti program szokásosan szabad időtöltéssel telt.

Mészáros Marcell

Október 24. péntek

Az utolsó közös napunk. A délelőtt még a projektmunkákkal telt, mindenki már a délutáni prezentációkra készült. Ebéd után volt egy kis szabad programunk. Öt órakor az iskola aulájában minden csoport (film, fotó, színház, rádió és kollázs) előadta mivel foglalkozott a hét folyamán. Köztes előadások is voltak, mint például az a tánc, amit előző nap megtanulhattunk a román lányoktól, valamint a litván tanárnő zongora darabját. A prezentációk után az ottani szervező tanárok egy záró bulit is rendeztek, ahol táncolhattunk, valamint pizzázhattunk. Amikor ennek vége lett mindenki haza ment és felkészült a másnapi utazásra.

Volf Adrienn

Október 25. szombat

Ottani idő szerint háromnegyed kilenckor elindultunk haza. A tíz órás úton beszélgettünk és aludtunk. Budapesten elbúcsúztunk a többi ország diákjaitól és tanáraitól. Hatan vártunk a csatlakozásra. Várakozás közben megbeszéltük a tapasztalatainkat. Budapestről Veszprémbe már gyorsan haza értünk ahol már mindenkire vártak. Szerintem egy nagyon jó hetet tölthettünk el Romániában.

Volf Adrienn

Share This