A tavalyi tanévben hosszú távú mobilitáson vehetett részt Szita Emese, 11.D osztályos tanuló. A hosszú távú mobilitás az Erasmus+ program keretein belül azt jelenti, hogy a diák 30-365 napra mehet ki a partner iskolába, hogy ott rendesen járjon az órákra, és a partner iskola szervezésében különböző programokon vegyen részt.
Emese a 2024/25-ös tanév elején vállalta egy horvát diák befogadását, úgy, hogy akkor még nem tudta, neki is lehetősége lesz a látogatást viszonozni, és 40 napot eltölteni Rovinj-ban, a Srednja škola Zvane Črnje Rovinj – Scuola media superiore “Zvane Črnja” Rovigno középiskolában.
Naylia Folo szeptember szeptember 16. és október 18. között töltött nálunk egy hónapot. Magyar anyanyelvű diákként a hosszú távú mobilitáson résztvevő külföldi diákokhoz képest nagyon sok órán tudott részt venni, gyakorolva ezzel a magyar nyelvet, amit csak otthon a családban használ Horvátországban
Az Erasmus programok megvalósítása úgy hozta, hogy Szita Emese május 5-től június 13-ig, összesen 40 napot töltött Naylia családjánál, akik mindent elkövettek, hogy felejthetetlenné tegyék számára a saját családtól távol töltött időt.
Emese az iskola közösségének már többször is beszámolt a tapasztalatairól, az előadáshoz készített ppt-t itt találják.
Emese beszámolójának záró gondolataiból idézünk.
Ahogyan már előző héten is sejtettem, a búcsúzás a legnehezebb. Egyrészt mostanra már nagyon hiányzik az összes barátom és a családom is, azonban nagyon jó volt a kint töltött másfél hónap. Sosem viseltem túl jól a búcsúzkodást, viszont most annyiban más ez az egész, hogy valószínűleg sok itt megismert emberrel soha többé nem fogok találkozni. Ilyen lehetőségem, hogy egy családnál lakhassak, talán soha többé nem lesz, és még a rossz pillanatokkal együtt is nagyon jó tapasztalás volt ez az időszak. Valamiért az összes búcsúzással megszépül az egész előtte lévő utazás, és ez most sincs másképp, beleértve minden különbséget és nyelvi akadályt.
Önállóságot tanultam, mert a rengeteg különbség között akármilyen segítőkész is volt a fogadócsaládom, magamnak kellett megtalálnom a helyem. Ebben nagyon sokat fejlődtem a kint lét alatt.
