Az őszi szünetben a Challenge Hungary utazási iroda szervezésében és Barabás Szilvia tanárnő koordinálásával két csoport utazott el Skóciába.
Az első csoport szöveges és képes beszámolói olvashatóek el itt:
A 2. csoport beszámolója – Skócia, 2025. október 31. – november 3.
Skócia – a legendák, hősök és kísértetek földje
Idén ősszel iskolánk csoportja különleges útra indult: négy napot tölthettünk el Skóciában, a misztikus tájak, kelta legendák és történelmi várak országában. A tanulmányi kirándulás célja nemcsak az volt, hogy megismerjük e különleges ország történelmét és kultúráját, hanem hogy személyesen is megtapasztaljuk azt a hangulatot, amelyet filmek, regények és balladák oly sokszor megidéznek: eső, szél, szivárvány, vadregényes tájak, legendák és élmények világát.
1. nap – Edinburgh, a „fekete város”
Budapestről repülővel indultunk, a skót reptéren helyi sofőrünk várt, aki transzferbuszunkkal Edinburgh városába vitt minket. A friss, sós levegő és szemerkélő eső azonnal emlékeztetett minket arra, hogy valóban a Brit-szigeteken járunk. A város fölé magasodó Edinburgh Castle lenyűgöző látványával indult a napunk – a hegy tetejéről szinte az egész várost beláttuk. Bent megcsodáltuk a skót koronázási ékszereket, köztük a királyi koronát, kardot és jogart. Péter, a magyar idegenvezetőnk mesélt arról, hogy a híres Stone of Scone (a koronázási kő) követ a skót királyok évszázadokon át használták uralkodóik beiktatásakor, majd az angol hódítás után elkerült Skóciából, ám néhány éve visszatért eredeti helyére, Perthbe. ma pedig a két nemzet közös örökségének szimbólumaként áll.
Délután a Whisky Heritage Museum következett, ahol a digitális bemutatók segítségével jól érthető skót akcentusú kísérőnk végigvezetett minket a whiskykészítés folyamatán, és megcsodálthattuk a világ legnagyobb whisky-gyűjteményét is. Ez a hely kihagyhatatlan turisztikai látványosság, hiszen a skót whisky a nemzeti identitás része.
Ezután sétát tettünk a híres Royal Mile-on, a várat és a palotát összekötő utcán a St Giles-katedrálisig. A macskaköves utcákon a történelmi hangulatú régi házak között kávézók és ajándékboltok sorakoztak. Szabadidőnkben felkereshettünk néhány közeli helyszínt, mely J. K. Rowling-ot is inspirálta a Harry Potter könyvek írása közben; a fehér csipkedíszítésű St John-templomot és persze, rögtön beszereztünk egy-két szuvenírt. A Walter Scott Emlékmű parkjában mindenütt papír pipacsmezőket láttunk, a ’poppy’-t a britek a kabátjukon is viselik minden novemberben, emlékezve a harcokban elesett hősi halottaikra.
Estére a Stirling melletti fogadócsaládokhoz érkeztünk, akik meleg vacsorával vártak minket. Sok helyen a házak ijesztő szellem-, csontváz-, tök-, stb. díszítése utalt a dátumra: okt. 31. Halloween, amely eredetileg egy pogány kelta hagyomány volt. Néhány diákot beöltözve csokigyűjtő ’trick or treat’-körútra is elvitte a házigazdája.
2. nap – A skót Felföld varázsa és Nessie nyomában
Másnap hosszú út várt ránk: a skót Felföld (the Highlands) felfedezése. Már a buszból is gyönyörű látvány tárult elénk: végtelen zöld dombok, patakok, vízesések és a semmibe vesző országutak. Idegenvezetőnk mesélt a Glencoe-i mészárlásról, amely a MacDonald-klán tragédiáját, a skót klánok közötti ellentétek véres lezárást jelentette a 17. században. A Glencoe-völgyben lesétáltunk a jéghideg vizű hegyi patakocskákhoz, nem tudtunk betelni a pazar látvánnyal, nem véletlen, hogy sok filmet is forgattak itt. Elhaladtunk a Culloden-mező mellett is, ahol 1746-ban vívták a skót szabadságharcos jakobita felkelés utolsó, végzetes csatáját.
Délután Fort Williamben szuveníreket vásároltunk: plüss ’hairy coo’ szőrős teheneket, Loch Nessie-szörnyecskéket, tipikus skót ’shortbread’ kekszet, kulcstartókat, jónéhány diák frissen vásárolt skótkockás sállal védte magát a szél ellen. A következő állomás az Inverness közelében található híres Urquhart-vár volt, melyhez sok-sok kilométeren át Skócia legmélyebb tava, a sötét vízű Loch Ness-tó mellett haladtunk. Napfényben fedeztük fel az egykor jelentős erődítmény tornyait, a nagyterem, börtöncellák és kőfalak maradványait. A tó partján hiába figyeltük a hullámzó vizet, most nem volt szerencsénk, Nessie, a legendás szörny nem mutatkozott, a kilátás a tóra viszont magáért beszélt.
Hazafelé Pitlochry bájos kisvárosában álltunk meg, ahol a kis vízerőművet és a híres lazaclétrát is megnéztük, és egy rövid sétát tettünk a tóparton. A lemenő nap fénye aranyra festette a színes erdőket – igazi képeslapra illő látvány volt.
3. nap – Kísértetek és felfedezők nyomában
A harmadik napot a legendák jegyében töltöttük. Elsőként a Glamis-kastélyt kerestük fel, amely Skócia egyik legmisztikusabb épülete. Lelkes skót idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a kastély 600 éve a Bowes-Lyon nemesi családnak a birtoka, és itt született és nevelkedett az Anyakirálynő, II. Erzsébet királynő édesanyja. A kastély kísérteteiről is hírhedt, idegenvezetőnk elmesélte a titkos szobák és eltűnt grófok történetét. Szerencsénkre, éppen vadászkutyák és lovak Szent Hubertus-napi áldási ünnepsége zajlott, így a kastélyparkban láthattunk díszes lovasokat és vadászkutyákat is. A ceremónia után egy kis szimbolikus vadászatot is tartottak, szinte mintha egy régi filmbe csöppentünk volna.
Ezután a Dundee városában álló Discovery-hajót látogattuk meg, amely Robert Falcon Scott kapitány vezetésével az Antarktisz felfedezésére indult a 20. század elején. A múzeum videófelvételekkel, interaktív feladatokkal, makettekkel, eredeti tárgyak kiállításával mutatta be a hajósok rideg mindennapjait, tudományos elhivatottságát és elszántságát. Különös érzés volt állni egy olyan hajó fedélzetén, amely a kegyetlen időjárással és zord körülményekkel dacolva, több éven át tartó utazás után a világ végéig eljutott.
A napot St Andrews-ban a golf szülőhelyén zártuk. Sétánkat a város névadójának emelt Szent András-katedrális romjainál kezdtük, amely az egyik legfontosabb történelmi helyszín Skóciában, hatalmas méreteit látva valószínűleg zarándokhely lehetett a 12. század óta. Elsétáltunk az St Andrews Egyetem főépületéhez, elhaladtunk a pub mellett, ahol a jelenlegi trónörökös Vilmos herceg és Katalin hercegné először találkoztak. A szabadidőben a helyi éttermekben kiegészíthettünk a csomagolt ebédünket és sétálhattunk az ódon hangulatú utcácskákban.
4. nap – Természeti és mérnöki csodák
Utolsó napunkon Stirling környékét fedeztük fel. Az őszi színekben pompázó erdőben gyalogoltunk fel a William Wallace Monument-hez, amely egyben egy szikla tetején álló kilátópont is: lenyűgöző kilátás nyílt a kanyargó Forth-folyóra, Stirling városára, valamint a fölé magasodó, impozáns Stirling Castle-re – Skócia egyik legnagyobb és legjelentősebb erődjére.
Ezután busszal fel is mentünk a várhoz. A hatalmas kőfalak, bástyák és a környező temető különös hangulatot árasztott – és épp, amikor később távolról fényképet készítettünk róla, egy gyönyörű szivárvány ívelt a mező fölé, ahol a birkák békésen legeltek. A városban átsétáltunk a Stirling-i Öreghídon, ahol 1297-ben Wallace seregével a Skót Függetlenségi Felkelés egy fontos csatáját nyerte az angolok ellen.
Ezután meglátogattuk a híres Falkirk Wheel-t, a világ egyetlen forgó hajóemelő szerkezetét. A hatalmas fémszerkezet igazi mérnöki csoda, 24 méteres szintkülönbséget hidal át két csatorna között néhány perc alatt.
Innen már csak egy rövid utat tettünk meg a lenyűgöző Kelpies-hez, a két hatalmas, 30 méter magas acél lófejhez, amelyek a skót mitológiában szereplő alakváltó, csábító víziszellemeket, azaz „water kelpie”-ket idézik meg. A látvány méltó zárása volt utazásunknak.
Délután elindultunk a repülőtérre, és este már újra Budapesten voltunk – kissé fáradtan, de tele élményekkel, történetekkel, a várak és a lenyűgöző táj képével fényképeinken és kicsit a szívünkben is.
